Blogom:
http://dreamandreality-alomesvalosag.blogspot.hu/
2014. október 25., szombat
2014. október 17., péntek
2014. szeptember 8., hétfő
12.rész
*4 nap múlva, délután*
Éppen ettem mikor valaki kopogott az ajtón. Kinyitottam. A postás volt aki egy levelet hozott. Felbontottam a levelet és ez állt benne:
§Emily! sétálj addig kifelé az erdőben amíg meg nem látsz egy embert aki majd segíteni fog hogy merre haladj tovább§
Fogalmam sincs ki küldhette, felvettem a cipőm majd elindultam, körülbelül 10 percet sétálhattam mikor egy jól öltözött férfit láttam meg akinek egy tábla volt a kezében: EMILY
-Szia biztosan te vagy Emily!
Átadott egy levelet.
-köszönöm. -mondtam
Felnyitottam a levelet amiben ez állt.
§Boldog, aki másoknak megbocsájt, és az is, aki megbocsájt magának...! álmaid tavacskája az erdő közepén, ott leszek én§
Kellett pár perc hogy felfogjam aztán beugrott hát az a tó ahol Kylelal fürödtem. Elindultam, mikor oda értem takaró volt a földön s körülötte sok-sok gyertya. Gyönyörű szép volt minden csak álltam és néztem egy érintés zökkentett ki az ámulatból, hátra néztem és Kyle volt az.
-Remélem tetszik a meglepetés. -mondta
Nem tudtam megszólalni, azt hittem hogy örökké békén fog hagyni, nem hittem volna hogy valaha újra látom.
-Nem hiszed el hogy szeretlek, hát bizonyítom!
-Amit tettél az megbocsájthatatlan, tönkre tettél... ezt soha nem tudod majd rendbe hozni!!!
*Szeptember 11*
Kyleról semmit nem hallottam azóta, eltűnt mintha elnyelte volna a föld. Éppen egy unalmas matekóra közepén voltunk mikor kopogtak, a tanár kiment, körülbelül 5 percet lehetett kint de mikor bejött követte őt egy öltönyös fiú.... hogy ki volt az? mikor felém fordult akkor láttam csak arcát...Kyle.
Megállt előttem, majd letérdelt. Szeme csillogásában izgalom volt.
-Tudom, hogy elszúrtam, de szeretlek az életemnél is jobban... még öltönyt is felvettem miattad. 'nevetés a teremben' Abban reménykedem hogy még te is szeretsz és adsz még egy esélyt, hogy most még jobban vigyázzak rád, és soha ne engedjelek el, és hogy beteljesülhessen azt amit megfogadtunk egymásnak 'Kyle elhallgatott, a teremben lévők feszülten nézték hogy most mi lesz' lenne egy kérdésem hozzád, ami megváltoztat mindent..'szünet'...Leszel a feleségem?
Kyle bizonyította a szememben azt hogy szeret... és még én is szerettem, ő volt a mindenem mikor nem volt velem hiányzott egy részem, vele voltam önmagam. a mi kettőnk szerelme igaz, senki nem tud közénk állni.
-Hát Kyle nem tudom..... -mondtam.
Láttam rajta az elkeseredést, hogy megfordul a fejében az hogy nemet mondok.
-Adok egy utolsó esélyt, és leszek a feleséged! -mondtam ki végül.
Kyle nyakába ugrottam és újra csókolhattam, újra érezhettem melegségét.Felhúzta az ujjamra a gyűrűt majd az osztály tapsviharba tört ki.
*4 nap múlva, délután*
Éppen ettem mikor valaki kopogott az ajtón. Kinyitottam. A postás volt aki egy levelet hozott. Felbontottam a levelet és ez állt benne:
§Emily! sétálj addig kifelé az erdőben amíg meg nem látsz egy embert aki majd segíteni fog hogy merre haladj tovább§
Fogalmam sincs ki küldhette, felvettem a cipőm majd elindultam, körülbelül 10 percet sétálhattam mikor egy jól öltözött férfit láttam meg akinek egy tábla volt a kezében: EMILY
-Szia biztosan te vagy Emily!
Átadott egy levelet.
-köszönöm. -mondtam
Felnyitottam a levelet amiben ez állt.
§Boldog, aki másoknak megbocsájt, és az is, aki megbocsájt magának...! álmaid tavacskája az erdő közepén, ott leszek én§
Kellett pár perc hogy felfogjam aztán beugrott hát az a tó ahol Kylelal fürödtem. Elindultam, mikor oda értem takaró volt a földön s körülötte sok-sok gyertya. Gyönyörű szép volt minden csak álltam és néztem egy érintés zökkentett ki az ámulatból, hátra néztem és Kyle volt az.
-Remélem tetszik a meglepetés. -mondta
Nem tudtam megszólalni, azt hittem hogy örökké békén fog hagyni, nem hittem volna hogy valaha újra látom.
-Nem hiszed el hogy szeretlek, hát bizonyítom!
-Amit tettél az megbocsájthatatlan, tönkre tettél... ezt soha nem tudod majd rendbe hozni!!!
*Szeptember 11*
Kyleról semmit nem hallottam azóta, eltűnt mintha elnyelte volna a föld. Éppen egy unalmas matekóra közepén voltunk mikor kopogtak, a tanár kiment, körülbelül 5 percet lehetett kint de mikor bejött követte őt egy öltönyös fiú.... hogy ki volt az? mikor felém fordult akkor láttam csak arcát...Kyle.
Megállt előttem, majd letérdelt. Szeme csillogásában izgalom volt.
-Tudom, hogy elszúrtam, de szeretlek az életemnél is jobban... még öltönyt is felvettem miattad. 'nevetés a teremben' Abban reménykedem hogy még te is szeretsz és adsz még egy esélyt, hogy most még jobban vigyázzak rád, és soha ne engedjelek el, és hogy beteljesülhessen azt amit megfogadtunk egymásnak 'Kyle elhallgatott, a teremben lévők feszülten nézték hogy most mi lesz' lenne egy kérdésem hozzád, ami megváltoztat mindent..'szünet'...Leszel a feleségem?
Kyle bizonyította a szememben azt hogy szeret... és még én is szerettem, ő volt a mindenem mikor nem volt velem hiányzott egy részem, vele voltam önmagam. a mi kettőnk szerelme igaz, senki nem tud közénk állni.
-Hát Kyle nem tudom..... -mondtam.
Láttam rajta az elkeseredést, hogy megfordul a fejében az hogy nemet mondok.
-Adok egy utolsó esélyt, és leszek a feleséged! -mondtam ki végül.
Kyle nyakába ugrottam és újra csókolhattam, újra érezhettem melegségét.Felhúzta az ujjamra a gyűrűt majd az osztály tapsviharba tört ki.
2014. szeptember 3., szerda
11.rész
Mióta utoljára láttam Kylet azóta 2 hét eltelt, a kapcsolatom Davevel egyre erősebb lett. Tegnap Dave elhívott randizni és én igent mondtam neki, fogalmam sincs hogy mit tervezhet. Felvettem a hosszú krém színű ruhám, majd a magassarkút és kisminkeltem magam. Tükörbe néztem és elégedett voltam avval amit látok.
Mióta utoljára láttam Kylet azóta 2 hét eltelt, a kapcsolatom Davevel egyre erősebb lett. Tegnap Dave elhívott randizni és én igent mondtam neki, fogalmam sincs hogy mit tervezhet. Felvettem a hosszú krém színű ruhám, majd a magassarkút és kisminkeltem magam. Tükörbe néztem és elégedett voltam avval amit látok.
6 óra felé Dave érkezett meg egy csokor fehér rózsával a kezében.
-Köszönöm, ez nagyon szép!
-Szívesen, mellesleg nagyon szép vagy ma mint mindig. Na de mehetünk?
-Persze
Először Davevel egy nagyon elegáns étteremben voltunk, majd elmentünk sétálni a partra.
-Örülök hogy igent mondtál erre..ahhoz képest ahogy indítottam nálad nem hittem volna hogy igent mondasz.
-Én is örülök. Nem hittem volna hogy te valójában ilyen vagy.
-Hát igen, várj egy picit. -mondta
Dave elment a kocsijához majd visszajött pezsgővel és takaróval a kezében, letette a fűbe és leültünk, mindketten a csillagokat néztük.
-Tudod én hiszek abban hogy a szeretteink a csillagokról figyelnek minket.. -mondta nyugodt és visszafogott hangon.
-Nekem még sosem halt meg senkim.
Dave csak hallgatott, láttam a csillagok fényétől könnyes szemének csillogását.
-Neked kid halt meg? -kérdeztem
-Anyukám....
-Sajnálom...mikor történt?
- 3 éve. Rákos volt, tudtuk hogy előbb utóbb megfog történni csak azt hittük van még pár éve hátra mielőtt elmenne... -hangja lágy volt és fájdalommal teli.
-Bármit meg tennék hogy viszont láthassam, hogy halhassam hangját és hogy újra ölelhessem. Nem tudtam elbúcsúzni..
Oda fordultam hozzá majd ő is rám nézett.
-Anyukád biztos büszke lenne rád!
Megfogtam kezét, közelebb hajoltam és ő is, ajkamat az övére nyomtam s viszonozta csókom, közelebb húzott magához majd a fejemet a mellkasára hajtottam. A csendet a telefonom pittyegése zavarta meg. Jött egy új üzenetem, de kitől? KYLE? mit akarhat? megnyitottam.
¤EMILY!!! muszáj találkoznunk, kérlek szépen, legyél 20 perc múlva a fagyizó előtt ahol voltunk!¤
Felpattantam, összeszedtem a cuccom.
-Bocsi Dave mennem kell, vészhelyzet! Sajnálom
És evvel a mondattal el is rohantam, futottam és futottam mikor már láttam a cukrászda fényét lelassítottam még volt 5 percem oda érni, szép lassan oda sétáltam körülbelül 2 percet várhattam mikor Kyle oda lépett mellém.
-Szia -mondta
-Mit akarsz?
-Szeretném jóvá tenni.. figyelj tudom hogy mit csináltam, de hiányzol érted? nem birok nélküled élni, kellesz nekem, te vagy a másik felem! Szenvedek mióta nem vagy velem minden értelmetlenné vált, kérlek bocsájts meg.
-Mióta elmentél depressziós lettem, nem ettem, nem ittam, e miatt kerültem a kórházba...csak te jártál a fejemben a hiányod meg őrjített. Sajnálom de nem megy...Hagyjál..
Elindultam és csak mentem tudtam hogy nem jön utánam hisz sosem jött..Ebben a pillanatban egy kéz fogta meg a kezem és magához rántott, megölelt és odaszorított magához . Kővé dermedtem...Felidézett bennem mindent,... minden fájdalmat, könnyek folytak végig arcomon s mikor elengedett ránéztem, láttam fájdalommal teli arcát, de lehet hogy ez csak egy újabb álarc volt.
-Szeretlek, mindig is szerettelek, és mindig is foglak! de nem tudok hinni neked... -mondtam
Kezemet kitéptem karjából és elfutottam.
2014. augusztus 30., szombat
10.rész
*Reggel*
Dave karjai közt ébredtem,még rajtam volt a megbánás nehéz súlya..
'ez most komolyan megtörtént? bárcsak ne tettem volna meg és nem csókoltam volna meg Davet'
Bármilyen jó érzés volt Dave erős karjaiban felkelni, érezni melegségét, én nem őt szerettem...A szívem Kylé volt. Kimásztam Dave szóritásai közül amire ő felébredt.
-Jó reggelt, hogy aludtál?
-Neked is, őhm jól...
-Valami baj van?
-Figyelj Dave... A tegnap estének nem szabadott volna megtörténnie.
-Ennyire rossz volt vagy mi?
-Nem, de hogy is...de ugye azt tudod hogy csak azért feküdtem le veled tegnap mert épp sebezhető voltam Kyle miatt és kellett valaki?!
-Tudom, Kyle hülye volt hogy elengedett téged, viszont én harcolni fogok a szerelmedért.
Dave felállt felkapta magára ruháit majd elindult kifele. Visszapillantott
-Elfogom érni hogy engem még jobban szeress mint valaha Kylet...
És kiment az ajtón.
Mikor egyedül maradtam előjött bennem a kínzó fájdalom, hogy elvesztettem Kylet és hogy ő sosem szeretett. A már így is darabokra hullott szívem darabjai még jobban széttörtek, már apró porszemekre estek szét...
Teltek a napok, a hetek...Én végig a szobámban ültem és sírtam, nem ettem, nem ittam, depresszióba estem ami átvette rajtam az irányítást, már nem volt egy pozitív gondolatom sem, minden percben szenvedtem. Éreztem hogy száradok ki mert nem iszom, éreztem ahogy az energiám minimális szinten van a kevés alvástól és attól hogy nem eszem...
Kinyílt az ajtó és Dave jött be rajta, oda jött és leült az ágyamra, megfogta a kezem megszorította és homlokomra puszit adott.
-Erős lány vagy! nem szabad hogy depresszióba ess, tovább kell lépned!
Látta ahogy az élet egyre jobban hagyja el testem, a szám ki volt szárazva a szemem kezdett lecsukódni..
-Úristen Emily! Hisz te teljesen kivagy szárazva, ne hülyéskedj ne hogy meghalj itt nekem!
Dave gyorsan elővette a telefonját és hívta a mentőket. A mentők 10 perc múlva itt is voltak, bevittek a kórházba majd infúzióra kötöttek..mintha az élet angyala csókot lehelt volna ajkamra az élet úgy tért vissza belém, de a fájdalom nem szűnt meg, belül még mindig darabokra voltam esve, mivel nem tudtam a kórházba semmit csinálni, bekapcsoltam a telefonom hátha jött valami Kyletól, a reményem akkor hagyott el mikor megnéztem hogy kiktől jöttek üzenetek, Kíra,Carly,Lexi... egyik sem Kyletól jött..talán az egészben az volt a legrosszabb hogy még reménykedtem hogy visszajön és azt mondja nem mondta komolyan, de nem tette...Itt hagyott elment.
3 óra lehetett mikor nagy meglepetésemre Carly, Kyra és Lexi lépett be az ajtón, oda rohantak az ágyamhoz és megöleltek.
-Úristen Emily..mért nem válaszoltál? nagyon aggódtunk, soha többé ne csinál ilyet! -mondta Kíra
....
Amikor lejárt a látogatási idő a lányok elmentek...sötét volt egyedül voltam a kórteremben, csend volt de a gondolatok nem hagytak békén már megőrültem...Letéptem magamról az infúziót, felöltöztem majd az ablakon keresztül kimásztam a kórházból és csak futottam, futottam ahogy csak tudtam. Amikor a tüdőm már nem bírta megálltam ránéztem a kezemre és láttam hogy az infúzió cső még benne van, de nem érdekelt csak mentem és mentem tovább, bent voltam a városba amikor egy görcs fogott el hirtelen mintha kést szúrtak volna a belém, felsikítottam majd a földre rogytam egy ismeretlen ember oda rohant hozzám és próbált segítséget kérni, egy lány jött oda hozzám majd azt követte egy fiú...egy fiú....pontosabban Kyle volt az.
Elkezdtem köhögni, nem bírtam abbahagyni, ahogy köhögtem a számból vér jött ki ami a kezemre és a betonra folyt, Kyle elküldte a lányt valami rongyért a férfinek pedig aki ott volt azt mondta hogy átveszi, a férfi elment és ott maradtam Kyleal kettesben.
-Emily, jól vagy? -könny csordult ki szeméből-
Mivel nem tudtam megszólalni se ezért csak a fejemet ráztam. Megpróbáltam felállni majd Kyle megfogta a kezem és észre vette az infúziónak a csövét.
-Te megszöktél a kórházból? Normális vagy?
-Mióta itt hagytál azóta már nem vagyok normális...
Hátat fordítottam kitéptem Kyle kezéből a kezem és próbáltam gyorsan elgyalogolni, de a sok vérveszteség miatt megszédültem amit Kyle is észrevett utánam futott majd mikor majdnem össze estem volna elkapott. Nem tudtuk szemünket levenni a másikról , megszűnt minden ameddig nem jött az a lány aki Kylal volt, ekkor feleszméltem és rájöttem hogy mit képzeltem..Kyle sose lesz az enyém...
Felálltam,a könnyek ellepték szemem, Kyle felé fordultam.
-Legyetek boldogok!
Majd sírva elrohantam kb 5 méterig haladtam majd egy kuka mögött összeestem és zokogásban törtem ki. Szerencsémre Dave járt éppen ott, meglátott és amilyen gyorsan csak tudott odajött hozzám.
-Úristen azonnal vissza viszlek a kórházba.
Megfogott és felemelt fejemet a nyakára hajtottam és ahogy vitt a karjaiban, néztem hátra és azt láttam hogy Kyle még mindig engem figyel...
Elkapta tekintetem majd elfordult és elindult a másik irányba..
'most már végleg bebizonyosult számomra hogy ő nem szeretett...és az a lány..ki volt ő?'
*Reggel*
Dave karjai közt ébredtem,még rajtam volt a megbánás nehéz súlya..
'ez most komolyan megtörtént? bárcsak ne tettem volna meg és nem csókoltam volna meg Davet'
Bármilyen jó érzés volt Dave erős karjaiban felkelni, érezni melegségét, én nem őt szerettem...A szívem Kylé volt. Kimásztam Dave szóritásai közül amire ő felébredt.
-Jó reggelt, hogy aludtál?
-Neked is, őhm jól...
-Valami baj van?
-Figyelj Dave... A tegnap estének nem szabadott volna megtörténnie.
-Ennyire rossz volt vagy mi?
-Nem, de hogy is...de ugye azt tudod hogy csak azért feküdtem le veled tegnap mert épp sebezhető voltam Kyle miatt és kellett valaki?!
-Tudom, Kyle hülye volt hogy elengedett téged, viszont én harcolni fogok a szerelmedért.
Dave felállt felkapta magára ruháit majd elindult kifele. Visszapillantott
-Elfogom érni hogy engem még jobban szeress mint valaha Kylet...
És kiment az ajtón.
Mikor egyedül maradtam előjött bennem a kínzó fájdalom, hogy elvesztettem Kylet és hogy ő sosem szeretett. A már így is darabokra hullott szívem darabjai még jobban széttörtek, már apró porszemekre estek szét...
Teltek a napok, a hetek...Én végig a szobámban ültem és sírtam, nem ettem, nem ittam, depresszióba estem ami átvette rajtam az irányítást, már nem volt egy pozitív gondolatom sem, minden percben szenvedtem. Éreztem hogy száradok ki mert nem iszom, éreztem ahogy az energiám minimális szinten van a kevés alvástól és attól hogy nem eszem...
Kinyílt az ajtó és Dave jött be rajta, oda jött és leült az ágyamra, megfogta a kezem megszorította és homlokomra puszit adott.
-Erős lány vagy! nem szabad hogy depresszióba ess, tovább kell lépned!
Látta ahogy az élet egyre jobban hagyja el testem, a szám ki volt szárazva a szemem kezdett lecsukódni..
-Úristen Emily! Hisz te teljesen kivagy szárazva, ne hülyéskedj ne hogy meghalj itt nekem!
Dave gyorsan elővette a telefonját és hívta a mentőket. A mentők 10 perc múlva itt is voltak, bevittek a kórházba majd infúzióra kötöttek..mintha az élet angyala csókot lehelt volna ajkamra az élet úgy tért vissza belém, de a fájdalom nem szűnt meg, belül még mindig darabokra voltam esve, mivel nem tudtam a kórházba semmit csinálni, bekapcsoltam a telefonom hátha jött valami Kyletól, a reményem akkor hagyott el mikor megnéztem hogy kiktől jöttek üzenetek, Kíra,Carly,Lexi... egyik sem Kyletól jött..talán az egészben az volt a legrosszabb hogy még reménykedtem hogy visszajön és azt mondja nem mondta komolyan, de nem tette...Itt hagyott elment.
3 óra lehetett mikor nagy meglepetésemre Carly, Kyra és Lexi lépett be az ajtón, oda rohantak az ágyamhoz és megöleltek.
-Úristen Emily..mért nem válaszoltál? nagyon aggódtunk, soha többé ne csinál ilyet! -mondta Kíra
....
Amikor lejárt a látogatási idő a lányok elmentek...sötét volt egyedül voltam a kórteremben, csend volt de a gondolatok nem hagytak békén már megőrültem...Letéptem magamról az infúziót, felöltöztem majd az ablakon keresztül kimásztam a kórházból és csak futottam, futottam ahogy csak tudtam. Amikor a tüdőm már nem bírta megálltam ránéztem a kezemre és láttam hogy az infúzió cső még benne van, de nem érdekelt csak mentem és mentem tovább, bent voltam a városba amikor egy görcs fogott el hirtelen mintha kést szúrtak volna a belém, felsikítottam majd a földre rogytam egy ismeretlen ember oda rohant hozzám és próbált segítséget kérni, egy lány jött oda hozzám majd azt követte egy fiú...egy fiú....pontosabban Kyle volt az.
Elkezdtem köhögni, nem bírtam abbahagyni, ahogy köhögtem a számból vér jött ki ami a kezemre és a betonra folyt, Kyle elküldte a lányt valami rongyért a férfinek pedig aki ott volt azt mondta hogy átveszi, a férfi elment és ott maradtam Kyleal kettesben.
-Emily, jól vagy? -könny csordult ki szeméből-
Mivel nem tudtam megszólalni se ezért csak a fejemet ráztam. Megpróbáltam felállni majd Kyle megfogta a kezem és észre vette az infúziónak a csövét.
-Te megszöktél a kórházból? Normális vagy?
-Mióta itt hagytál azóta már nem vagyok normális...
Hátat fordítottam kitéptem Kyle kezéből a kezem és próbáltam gyorsan elgyalogolni, de a sok vérveszteség miatt megszédültem amit Kyle is észrevett utánam futott majd mikor majdnem össze estem volna elkapott. Nem tudtuk szemünket levenni a másikról , megszűnt minden ameddig nem jött az a lány aki Kylal volt, ekkor feleszméltem és rájöttem hogy mit képzeltem..Kyle sose lesz az enyém...
Felálltam,a könnyek ellepték szemem, Kyle felé fordultam.
-Legyetek boldogok!
Majd sírva elrohantam kb 5 méterig haladtam majd egy kuka mögött összeestem és zokogásban törtem ki. Szerencsémre Dave járt éppen ott, meglátott és amilyen gyorsan csak tudott odajött hozzám.
-Úristen azonnal vissza viszlek a kórházba.
Megfogott és felemelt fejemet a nyakára hajtottam és ahogy vitt a karjaiban, néztem hátra és azt láttam hogy Kyle még mindig engem figyel...
Elkapta tekintetem majd elfordult és elindult a másik irányba..
'most már végleg bebizonyosult számomra hogy ő nem szeretett...és az a lány..ki volt ő?'
2014. augusztus 27., szerda
9.rész
*július 14*
Mióta kibékültem a lányokkal Kíránál lakunk, minden tök jól megy.
Kylal úgy döntöttünk hogy elmegyünk fagyizni, be is ültünk egy fagyizóba. Már fél órája ülhettünk ott amikor megállt az asztalunknál 2 20 év körüli fiú.
-Csá haver -mondta az egyik
-Mizu? -kérdezte a másik
Kyle felállt köszöntötte őket.
-Sziasztok srácok..úristen már 5 éve nem láttalak titeket? jó volt külföld? Jajj milyen bunkó vagyok, ő itt a barátnőm Emily.
-Sziasztok. -mondtam
-Na mi van Kyle bekötötték a fejed?
-Haha Justin vicces...
-És miért voltatok ti Amerikában ? -kérdeztem
-Kimentünk szerencsét próbálni de élve felfalt minket Amerika ezért vissza költöztünk Budapestre.
-De azért jó volt? -kérdezte Kyle
-Na én hagylak titeket egy kicsit beszélgetni addig elmegyek wc-re.
Elmentem wc-re majd elindultam vissza az asztalhoz, az asztal a folyosó végén volt a fal mögött. Megálltam a fal mögött hogy meghallgassam miről beszélnek.
-Kyle.. ez most komoly? sose volt még rendes kapcsolatod, mindig csak kihasználtad a lányokat. -mondta szerintem Justin.
-Nagyot csalódtunk benned. -mondta viccesen a másik.
-De hogy is srácok, Emily is csak egy futókaland...semmi komoly, ő is csak egy lány a sokk közül, kicsit még kihasználom azt ennyi...
Csak álltam ott miközben a szívem darabokra tört...könnyek lepték el szemem majd kirohantam a fagyizóból, ahogy Kyle meglátta ő is gyorsan utánam futott. Már nem bírtam a futást ezért sétálásra váltottam , Kyle elkapta a kezem. Hátra pillantottam Kyle arcán nem láttam semmi érzelmet.
-Emily, sajnálom én nem úgy....
-Hagyjál...kérleeek...
Remegő kezem lassan elengedte, majd hátat fordított és elindult a másik irányba. A lábam felmondta a szolgálatot és összeestem, keserű zokogásba törtem ki..
'Mi történt velünk? Mi van azzal amit pár napja mondott? Mind hazugság volt?'
Mindenem remegett, éreztem ahogy a szemem már ég, mivel folyton dörzsölgettem. Nagy nehezen felálltam majd haza felé indultam...az igazi otthonomhoz. A ház előtt megálltam. Féltem mit fognak szólni a szüleim...majd erőt vettem magamon és bementem.
-Hahhóóóó.. anya?! apa?! -kérdeztem remegő hangon.
-Lányom, úristen hogy nézel ki?
-Anya!
Rohantam oda és öleltem meg olyan szorosan mint még soha.
-Sajnálok mindent, szeretlek!!!
-Én is szeretlek, de mi a baj?
- K-k -Kyle -mondtam dadogva
-Oh kislányom... tudom hogy fáj nyugodj meg! Gyere felkísérlek a szobádba.
-Szia Emily! -szólalt meg a háttérből Dave
-Szia Dave...
Anyukám felvitt a szobámba majd rá 5 percre Dave nyitott be.
-Figyelj Emily, sajnálom a múltkorit egy igazi seggfej voltam csak a szüleid azt mondták hogy nagyon tetszek neked meg minden.. és elhittem.
-Figyelj, megbocsájtottam.
-Tudd hogy Kyle nem érdemel meg téged, érted? Nézz a szemembe
Belenéztem a szemébe majd elkapott a vágy és megcsókoltam. Dave nem lökött el magától sőt folytatta amit én elkezdtem minél tovább csókoltam annál többet akartam tőle azért megfogtam a nadrágján az övét és kikapcsoltam, majd szánk elvált egymástól.
-Biztos ezt akarod? -kérdezte
-Biztos.
Dave megfogott majd lefektetett az ágyra, teste fölöttem volt, szemét nem vette le a szememről.majd újra megcsókoltam...
*július 14*
Mióta kibékültem a lányokkal Kíránál lakunk, minden tök jól megy.
Kylal úgy döntöttünk hogy elmegyünk fagyizni, be is ültünk egy fagyizóba. Már fél órája ülhettünk ott amikor megállt az asztalunknál 2 20 év körüli fiú.
-Csá haver -mondta az egyik
-Mizu? -kérdezte a másik
Kyle felállt köszöntötte őket.
-Sziasztok srácok..úristen már 5 éve nem láttalak titeket? jó volt külföld? Jajj milyen bunkó vagyok, ő itt a barátnőm Emily.
-Sziasztok. -mondtam
-Na mi van Kyle bekötötték a fejed?
-Haha Justin vicces...
-És miért voltatok ti Amerikában ? -kérdeztem
-Kimentünk szerencsét próbálni de élve felfalt minket Amerika ezért vissza költöztünk Budapestre.
-De azért jó volt? -kérdezte Kyle
-Na én hagylak titeket egy kicsit beszélgetni addig elmegyek wc-re.
Elmentem wc-re majd elindultam vissza az asztalhoz, az asztal a folyosó végén volt a fal mögött. Megálltam a fal mögött hogy meghallgassam miről beszélnek.
-Kyle.. ez most komoly? sose volt még rendes kapcsolatod, mindig csak kihasználtad a lányokat. -mondta szerintem Justin.
-Nagyot csalódtunk benned. -mondta viccesen a másik.
-De hogy is srácok, Emily is csak egy futókaland...semmi komoly, ő is csak egy lány a sokk közül, kicsit még kihasználom azt ennyi...
Csak álltam ott miközben a szívem darabokra tört...könnyek lepték el szemem majd kirohantam a fagyizóból, ahogy Kyle meglátta ő is gyorsan utánam futott. Már nem bírtam a futást ezért sétálásra váltottam , Kyle elkapta a kezem. Hátra pillantottam Kyle arcán nem láttam semmi érzelmet.
-Emily, sajnálom én nem úgy....
-Hagyjál...kérleeek...
Remegő kezem lassan elengedte, majd hátat fordított és elindult a másik irányba. A lábam felmondta a szolgálatot és összeestem, keserű zokogásba törtem ki..
'Mi történt velünk? Mi van azzal amit pár napja mondott? Mind hazugság volt?'
Mindenem remegett, éreztem ahogy a szemem már ég, mivel folyton dörzsölgettem. Nagy nehezen felálltam majd haza felé indultam...az igazi otthonomhoz. A ház előtt megálltam. Féltem mit fognak szólni a szüleim...majd erőt vettem magamon és bementem.
-Hahhóóóó.. anya?! apa?! -kérdeztem remegő hangon.
-Lányom, úristen hogy nézel ki?
-Anya!
Rohantam oda és öleltem meg olyan szorosan mint még soha.
-Sajnálok mindent, szeretlek!!!
-Én is szeretlek, de mi a baj?
- K-k -Kyle -mondtam dadogva
-Oh kislányom... tudom hogy fáj nyugodj meg! Gyere felkísérlek a szobádba.
-Szia Emily! -szólalt meg a háttérből Dave
-Szia Dave...
Anyukám felvitt a szobámba majd rá 5 percre Dave nyitott be.
-Figyelj Emily, sajnálom a múltkorit egy igazi seggfej voltam csak a szüleid azt mondták hogy nagyon tetszek neked meg minden.. és elhittem.
-Figyelj, megbocsájtottam.
-Tudd hogy Kyle nem érdemel meg téged, érted? Nézz a szemembe
Belenéztem a szemébe majd elkapott a vágy és megcsókoltam. Dave nem lökött el magától sőt folytatta amit én elkezdtem minél tovább csókoltam annál többet akartam tőle azért megfogtam a nadrágján az övét és kikapcsoltam, majd szánk elvált egymástól.
-Biztos ezt akarod? -kérdezte
-Biztos.
Dave megfogott majd lefektetett az ágyra, teste fölöttem volt, szemét nem vette le a szememről.majd újra megcsókoltam...
Lehúztam pólóját, majd nadrágját is...és így tovább. Mikor már mindketten meztelenek voltunk Dave megállt majd én közelebb húztam magamhoz. Vette a célzást...Pillanatokkal később testünk már egybe forrt,nem maradt köztünk levegő..
2014. augusztus 26., kedd
8.rész
Minél tovább állt mozdulatlanul előttem annál gyorsabban vert a szívem. Nem csinált semmit, kész kínzás volt, csak mélyen a szemembe nézett.
'basszus csináljon már valamit, vágyom az érintésére, könyörgöm nem bírom tovább...legszívesebben azonnal megcsókolnám.'
Minden testrészem bizsergett...nem ért hozzám de érintés nélkül is éreztem. Ekkor a kezét lassan kivette a vízből majd megsimogatta az arcom.
-Szeretlek -mondta
Meg sem tudtam szólalni... levegőt is elfelejtettem venni
-Tudom hogy furán hangzik e körülmények között, de nem érdekel. Azt szeretném hogy te legyél a gyermekeim anyja, veled szeretnék lenni életem végéig, veled szeretnék azon veszekedni hogy ki menjen el a gyerekekért ha egyikünk sem ér rá, hogy amikor meghalok te fogd a kezem, veled akarok megöregedni, melletted lenni egészségben, betegségben, szegénységben amíg a halál el nem választ...
A szavai hallatán az örömtől könnyek csordultak ki szememből, még mindig nem tudtam megszólalni. De nem is kellett látta a szememben hogy ugyan így érzek.
'Annyira örültem hogy végre elmondta, nem érdekelt hogy éppen az erdőben lakunk most mert csak az számított hogy ő itt van velem'
Megfogtam a kezét ami eddig az arcomnál volt és a szívemre tettem.
-Ezt a szívet te irányítod..már a tied! csak kérlek ne törd össze.
Kyle megfogta a kezem és rátette a szívére.
-Az én szívem csak érted dobog, tartsd életben!
Alig vártam hogy megcsókolhassam, ajkunk szép lassan összeforrt és azt akartam hogy örökké tartson ez a pillanat. Majd Kyle hirtelen felkapott várt egy picit és bedobott a vízbe. De nem jöttem fel és gyorsan kihúztam a lábát majd felbukkantam a víz alól hogy megnézzem sikerült-e a tervem, Kylet sehol sem láttam, aztán Kyle egyszer csak megfogta a lábam kiemelt a vízből és eldobott. Körülbelül 2 métert repültem majd belecsapódtam a vízbe.
Sikeresen lenyeltem úgy 1 liter vizet.
-Na várjál csak ezért még kapsz. -mondtam
Kyle nevetve nézett rám ahogy én dühösen közeledtem. Mikor oda értem próbáltam lenyomni Kylet de nem sikerült, túl erős volt hozzá...Kyle felkapott majd kivitt a vízből.
-Tegyél le légyszíves.
-Psssszt.
-Mi van?
-Hallod ezt?
-EMILY? hahó...Emily? -hallatszott a távolból.
A hangok egyre közelebb jöttek majd hirtelen Kíra bukkant fel a parton.
-Emily, úristen... nagyon sajnálom! nem voltam jó barátnőd..kérlek ne haragudj...bocsájts meg!
Kyleal elröhögtük magunkat, majd Kíra észrevette hogy éppen mit zavart meg. Kyle letett. Most már nem érdekelt ha Kyle meztelenül látott mert már olyan volt mintha ismernénk a másik testének minden kis szegletét. Bementünk a sátorba majd gyorsan felöltöztünk, mire felöltöztünk már Carly is ott állt.
-Nézd, Emily..én is nagyon nagyon sajnálom ezt az egészet. mi voltunk a hülyék nem te!
-Lányok, ezt beszéljük meg máshol, mondjuk a tónál.
A tavon egy kidőlt fa ment keresztül ahova pont letudtunk ülni...
Minél tovább állt mozdulatlanul előttem annál gyorsabban vert a szívem. Nem csinált semmit, kész kínzás volt, csak mélyen a szemembe nézett.
'basszus csináljon már valamit, vágyom az érintésére, könyörgöm nem bírom tovább...legszívesebben azonnal megcsókolnám.'
Minden testrészem bizsergett...nem ért hozzám de érintés nélkül is éreztem. Ekkor a kezét lassan kivette a vízből majd megsimogatta az arcom.
-Szeretlek -mondta
Meg sem tudtam szólalni... levegőt is elfelejtettem venni
-Tudom hogy furán hangzik e körülmények között, de nem érdekel. Azt szeretném hogy te legyél a gyermekeim anyja, veled szeretnék lenni életem végéig, veled szeretnék azon veszekedni hogy ki menjen el a gyerekekért ha egyikünk sem ér rá, hogy amikor meghalok te fogd a kezem, veled akarok megöregedni, melletted lenni egészségben, betegségben, szegénységben amíg a halál el nem választ...
A szavai hallatán az örömtől könnyek csordultak ki szememből, még mindig nem tudtam megszólalni. De nem is kellett látta a szememben hogy ugyan így érzek.
'Annyira örültem hogy végre elmondta, nem érdekelt hogy éppen az erdőben lakunk most mert csak az számított hogy ő itt van velem'
Megfogtam a kezét ami eddig az arcomnál volt és a szívemre tettem.
-Ezt a szívet te irányítod..már a tied! csak kérlek ne törd össze.
Kyle megfogta a kezem és rátette a szívére.
-Az én szívem csak érted dobog, tartsd életben!
Alig vártam hogy megcsókolhassam, ajkunk szép lassan összeforrt és azt akartam hogy örökké tartson ez a pillanat. Majd Kyle hirtelen felkapott várt egy picit és bedobott a vízbe. De nem jöttem fel és gyorsan kihúztam a lábát majd felbukkantam a víz alól hogy megnézzem sikerült-e a tervem, Kylet sehol sem láttam, aztán Kyle egyszer csak megfogta a lábam kiemelt a vízből és eldobott. Körülbelül 2 métert repültem majd belecsapódtam a vízbe.
Sikeresen lenyeltem úgy 1 liter vizet.
-Na várjál csak ezért még kapsz. -mondtam
Kyle nevetve nézett rám ahogy én dühösen közeledtem. Mikor oda értem próbáltam lenyomni Kylet de nem sikerült, túl erős volt hozzá...Kyle felkapott majd kivitt a vízből.
-Tegyél le légyszíves.
-Psssszt.
-Mi van?
-Hallod ezt?
-EMILY? hahó...Emily? -hallatszott a távolból.
A hangok egyre közelebb jöttek majd hirtelen Kíra bukkant fel a parton.
-Emily, úristen... nagyon sajnálom! nem voltam jó barátnőd..kérlek ne haragudj...bocsájts meg!
Kyleal elröhögtük magunkat, majd Kíra észrevette hogy éppen mit zavart meg. Kyle letett. Most már nem érdekelt ha Kyle meztelenül látott mert már olyan volt mintha ismernénk a másik testének minden kis szegletét. Bementünk a sátorba majd gyorsan felöltöztünk, mire felöltöztünk már Carly is ott állt.
-Nézd, Emily..én is nagyon nagyon sajnálom ezt az egészet. mi voltunk a hülyék nem te!
-Lányok, ezt beszéljük meg máshol, mondjuk a tónál.
A tavon egy kidőlt fa ment keresztül ahova pont letudtunk ülni...
-Nyugodtan lehetsz nálunk te is és Kyle is -mondta Kíra
-Nálunk is lehettek ha szeretnétek. -mondta Carly
-Figyeljetek nagyon rosszul esett nekem hogy az nap nem voltatok mellettem... de megbocsájtottam tőlem se volt szép dolog amit csináltam remélem ti is megtudtok bocsájtani.
-Már el is felejtettük.
Kacsintott rám Kíra
-Na de mesélj csak mi is volt ez a tónál? -kérdezte Kíra
-Basszus én lemaradtam róla. -mondta Carly
Majd az egész beszélgetés átirányult egy teljesen más témára és újra éreztem azt hogy mi elválaszthatatlanok vagyunk.
2014. augusztus 24., vasárnap
7.rész
Már vagy 3 órája sétálhattam és elkezdetett sötétedni.
'Mindent elrontottam..szegény Kylet hibáztattam azért amiért én vagyok a hibás. Én nem mondtam el anyukámnak hogy Kyle itt lakik, én hanyagoltam el a barátaimat, én döntöttem így. Nem szabadott volna így letámadnom hisz ő mindig ott volt amikor kellett. Meg kéne keresnem és bocsánatot kérni'
Próbáltam kijutni az erdőből de mindig csak egyre beljebb mentem, nem tudtam hol a vége... a remény egyre fogyott bennem hogy ma megtalálom Kylet. Sétáltam és csak sétáltam....Már este 11 óra lehetett és úgy döntöttem hogy a legjobb ha most elalszom és akkor kora reggel indulok megkeresni Kylet. Sötét volt és fáztam, az erdő hangjai egyre jobban buzdították a félelmemet. Körülbelül hajnali 2 óra lehetett amikor lépteket hallottam felém közeledni, először nem tudtam mit csináljak majd a félelem miatt úgy döntöttem hogy gyorsan felpattanok és elfutok, ahogy ezt tettem hallottam hogy a léptek is egyre gyorsulnak mögöttem. futottam és csak futottam, mikor már a tüdőm és a lábam kezdte felmondani a szolgálatot meg kellett állnom, amikor megálltam már nem hallottam a lépteket mögöttem, megnyugodtam míg nem egy reccsenést hallottam tőlem kb 2 méterre, abban a pillanatban úgy futottam mint még soha, de mivel sötét volt a talajt se láttam ezért a lábam beakadt egy fának a gyökerébe amiben elestem.
'Gyerünk Emily! Áljj feel!! nincs időd szerencsétlenkedni!'
10 méter futás után már megint nem hallottam semmit, megálltam. Pármásodperc múlva egy kéz kapta el a kezem és a fának nyomott, ekkor láttam meg hogy Kyle az. Mikor látta a szememben hogy felismertem őt, megcsókolt úgy ahogy még sohasem. Miután elhúzta a fejét rám nézett.
-Sajnálom... minden az én hibám! -mondta
-Dehogy is! Minden az enyém... nem szabadott volna téged hibáztassalak..hülye voltam, meg tudsz bocsájtani?
-Már meg is bocsájtottam...hiányoztál.
-Te is nekem...Veled most biztonságban érzem magam.
Puszit nyomott a homlokomra és megfogta a kezem. 2 órát sétáltunk míg nem oda értünk egy sátorhoz.
-Szereztem nekünk sátrat meg takarót hogy ne fázzál és még se a szabad ég alatt kelljen aludnod.
-Köszönöm, és azt is hogy még így is mellettem vagy!
*Reggel*
Amikor kinyitottam a szemem Kyle nem volt ott, de ez a gyönyörű szép látvány fogadott.
Már vagy 3 órája sétálhattam és elkezdetett sötétedni.
'Mindent elrontottam..szegény Kylet hibáztattam azért amiért én vagyok a hibás. Én nem mondtam el anyukámnak hogy Kyle itt lakik, én hanyagoltam el a barátaimat, én döntöttem így. Nem szabadott volna így letámadnom hisz ő mindig ott volt amikor kellett. Meg kéne keresnem és bocsánatot kérni'
Próbáltam kijutni az erdőből de mindig csak egyre beljebb mentem, nem tudtam hol a vége... a remény egyre fogyott bennem hogy ma megtalálom Kylet. Sétáltam és csak sétáltam....Már este 11 óra lehetett és úgy döntöttem hogy a legjobb ha most elalszom és akkor kora reggel indulok megkeresni Kylet. Sötét volt és fáztam, az erdő hangjai egyre jobban buzdították a félelmemet. Körülbelül hajnali 2 óra lehetett amikor lépteket hallottam felém közeledni, először nem tudtam mit csináljak majd a félelem miatt úgy döntöttem hogy gyorsan felpattanok és elfutok, ahogy ezt tettem hallottam hogy a léptek is egyre gyorsulnak mögöttem. futottam és csak futottam, mikor már a tüdőm és a lábam kezdte felmondani a szolgálatot meg kellett állnom, amikor megálltam már nem hallottam a lépteket mögöttem, megnyugodtam míg nem egy reccsenést hallottam tőlem kb 2 méterre, abban a pillanatban úgy futottam mint még soha, de mivel sötét volt a talajt se láttam ezért a lábam beakadt egy fának a gyökerébe amiben elestem.
'Gyerünk Emily! Áljj feel!! nincs időd szerencsétlenkedni!'
10 méter futás után már megint nem hallottam semmit, megálltam. Pármásodperc múlva egy kéz kapta el a kezem és a fának nyomott, ekkor láttam meg hogy Kyle az. Mikor látta a szememben hogy felismertem őt, megcsókolt úgy ahogy még sohasem. Miután elhúzta a fejét rám nézett.
-Sajnálom... minden az én hibám! -mondta
-Dehogy is! Minden az enyém... nem szabadott volna téged hibáztassalak..hülye voltam, meg tudsz bocsájtani?
-Már meg is bocsájtottam...hiányoztál.
-Te is nekem...Veled most biztonságban érzem magam.
Puszit nyomott a homlokomra és megfogta a kezem. 2 órát sétáltunk míg nem oda értünk egy sátorhoz.
-Szereztem nekünk sátrat meg takarót hogy ne fázzál és még se a szabad ég alatt kelljen aludnod.
-Köszönöm, és azt is hogy még így is mellettem vagy!
*Reggel*
Amikor kinyitottam a szemem Kyle nem volt ott, de ez a gyönyörű szép látvány fogadott.
Gyorsan összeszedtem magam majd elindultam kicsit körülnézni az erdőben a sátortól 5 perc sétára találtam egy tiszta tavat.
'ahh de jól jön most, úgy is leakartam mosni a tegnapi koszt főleg hogy az esés után tiszta sáros lettem'
Levettem a ruháim, mivel erdőben voltunk meztelenre vetkőztem, tudtam hogy senki sem fog meglátni. Mikor már derékig bent voltam a vízben megláttam Kylet a parton, el is felejtettem hogy meztelen vagyok.
-Milyen a víz? -kérdezte
Amikor lenéztem a vízre akkor láttam hogy meztelen vagyok gyorsan oda kaptam a kezem magamhoz és próbáltam magam eltakarni.
-Egész jó!
-Nem zavar ha én is bemegyek?
-Nem.
Kyle meztelenre vetkőzött én meg nem tudtam levenni róla a szemem, pedig már láttam meztelenül de ez még most is felkavart belül. Majd közelebb jött, végül tőlem 1 centire állt meg....
2014. augusztus 23., szombat
6.rész
A szívem a torkomba dobogott, nem akartam hogy a szüleim csalódjanak bennem.
-Kislányom, hatalmasat csalódtunk benned, nem érdemled meg hogy ebbe a családba tartozz, a mi családunkban nem szokás a hazudozás...
Anyukám meglökte felém Kylet.
-És ez a fiú? komolyan? nézz már rá pénze sincs ennek be se szabadna tenni a lábát a házba, és te itt rejtegetted több hétig? Ő csak kihasznál téged a pénze miatt kellesz neki csak, fogd már fel, nem lehetsz ennyire buta és naiv. -mondta anya
Apa rám nézett csalódottan.
-Úgy döntöttünk hogy nem lakhatsz tovább ebben a házban. -mondta apa
A könnycseppek egymás után potyogtak le az arcomról. Ahogy körülnéztem láttam egy táskát tele a ruháimmal és akkor tudatosult bennem hogy az utcára kerülök.
-Anya, apa ne csináljátok ezt!
-Ja és persze Davevvel kapcsolatban se mondtad el hogy Kyle megverte. -mondta anya
-Az nem így volt. Dave nagyon rám nyomult, ezért ütötte meg csak engem védett.
-Nem hiszek neked, elvesztetted a bizalmamat feléd.
Oda mentem a táskához amiben a ruháim voltak és megfogtam majd elindultam az ajtó felé, Kyle követett engem.Amikor az erdő végén voltunk felhívtam a barátnőimet hogy jöjjenek ide. 20 perc múlva mindenki ide is ért, kivéve ugye Lexi mivel ő a kórházban feküdt.
-Emily. Mi a baj? -kérdezte Kíra
-És ki ez a fiú? -kérdezte Carly
-Szóval az úgy történt hogy......'Kyle első megpillantásától eddig a percig elmeséltem nekik mindent'
-Ez komoly Emily? Minket hanyagoltál el e-miatt a fiú miatt? alig ismered... szerintem is csak kihasznált, figyeld meg most hogy az utcára kerültél nem kellesz majd neki. -mondta Carly
-Carly, Kíra sajnálom.. de most kéne a segítség, legalább egy éjszakát nem maradhatunk valakinél?
-Sajnálom de nem. -Mondták mind a ketten
-Szép kis legjobb barátnők vagytok, ebből látszik hogy nem vagytok igaz barátaim...
-Mi azok vagyunk! csak te nem vagy az. -mondta Carly
-Én vagyok a bajban, nekem kéne segíteni, és az igaz barátok segítenek.
-Először gondolkozz el te is.. na szia -mondta Kíra
Megfordultak és elmentek...mindent elvesztettem....
-Köszönöm Kyle! Miattad mindenkit elvesztettem.... nem kellett volna megismerjelek, amúgy is csak kihasználtál.
-Nem használtalak ki!!! Nem is ismernek engem csak azt akarják hogy mi összevesszünk. Esküszöm hogy nem használtalak ki.
-Nem kellett volna befogadjalak.
-Tudod amikor kijöttél hozzám este és hoztad a takarót meg az ételt, tudtam hogy te egy nagyon rendes lány vagy, és amikor befogadtál vakon megbíztál bennem hogy nem vagyok egy tolvaj például, és te most azt mondod hogy ezt a sok jó tettet megbántad? Inkább ne ismertél volna meg?
-Igen.. mert elvesztettem rajta a családom és a barátaim..jobb lett volna ha nem ismerlek meg.
Majd gyorsan megfordultam és elkezdtem sétálni, de Kyle ezúttal nem jött utánam. mentem és csak mentem...
A szívem a torkomba dobogott, nem akartam hogy a szüleim csalódjanak bennem.
-Kislányom, hatalmasat csalódtunk benned, nem érdemled meg hogy ebbe a családba tartozz, a mi családunkban nem szokás a hazudozás...
Anyukám meglökte felém Kylet.
-És ez a fiú? komolyan? nézz már rá pénze sincs ennek be se szabadna tenni a lábát a házba, és te itt rejtegetted több hétig? Ő csak kihasznál téged a pénze miatt kellesz neki csak, fogd már fel, nem lehetsz ennyire buta és naiv. -mondta anya
Apa rám nézett csalódottan.
-Úgy döntöttünk hogy nem lakhatsz tovább ebben a házban. -mondta apa
A könnycseppek egymás után potyogtak le az arcomról. Ahogy körülnéztem láttam egy táskát tele a ruháimmal és akkor tudatosult bennem hogy az utcára kerülök.
-Anya, apa ne csináljátok ezt!
-Ja és persze Davevvel kapcsolatban se mondtad el hogy Kyle megverte. -mondta anya
-Az nem így volt. Dave nagyon rám nyomult, ezért ütötte meg csak engem védett.
-Nem hiszek neked, elvesztetted a bizalmamat feléd.
Oda mentem a táskához amiben a ruháim voltak és megfogtam majd elindultam az ajtó felé, Kyle követett engem.Amikor az erdő végén voltunk felhívtam a barátnőimet hogy jöjjenek ide. 20 perc múlva mindenki ide is ért, kivéve ugye Lexi mivel ő a kórházban feküdt.
-Emily. Mi a baj? -kérdezte Kíra
-És ki ez a fiú? -kérdezte Carly
-Szóval az úgy történt hogy......'Kyle első megpillantásától eddig a percig elmeséltem nekik mindent'
-Ez komoly Emily? Minket hanyagoltál el e-miatt a fiú miatt? alig ismered... szerintem is csak kihasznált, figyeld meg most hogy az utcára kerültél nem kellesz majd neki. -mondta Carly
-Carly, Kíra sajnálom.. de most kéne a segítség, legalább egy éjszakát nem maradhatunk valakinél?
-Sajnálom de nem. -Mondták mind a ketten
-Szép kis legjobb barátnők vagytok, ebből látszik hogy nem vagytok igaz barátaim...
-Mi azok vagyunk! csak te nem vagy az. -mondta Carly
-Én vagyok a bajban, nekem kéne segíteni, és az igaz barátok segítenek.
-Először gondolkozz el te is.. na szia -mondta Kíra
Megfordultak és elmentek...mindent elvesztettem....
-Köszönöm Kyle! Miattad mindenkit elvesztettem.... nem kellett volna megismerjelek, amúgy is csak kihasználtál.
-Nem használtalak ki!!! Nem is ismernek engem csak azt akarják hogy mi összevesszünk. Esküszöm hogy nem használtalak ki.
-Nem kellett volna befogadjalak.
-Tudod amikor kijöttél hozzám este és hoztad a takarót meg az ételt, tudtam hogy te egy nagyon rendes lány vagy, és amikor befogadtál vakon megbíztál bennem hogy nem vagyok egy tolvaj például, és te most azt mondod hogy ezt a sok jó tettet megbántad? Inkább ne ismertél volna meg?
-Igen.. mert elvesztettem rajta a családom és a barátaim..jobb lett volna ha nem ismerlek meg.
Majd gyorsan megfordultam és elkezdtem sétálni, de Kyle ezúttal nem jött utánam. mentem és csak mentem...
2014. augusztus 21., csütörtök
5.rész
*Július 4*
Már nagyon vártam ezt a napot, végre találkozhatok a barátnőimmel és persze a vidámpark is jó lesz.
Odamentem a szekrényemhez hogy kiválasszam mibe menjek, végül egy alacsony szárú fehér converse cipőbe, egy fekete rövid gatyában és egy fehér szűk pólóban maradtam, majd miután felvettem bementem a fürdőszobába. Mivel nem szeretem az erős sminket ezért csak szempillaspirált és szájfényt tettem. Mielőtt lementem volna gyorsan megnéztem a végeredményt a tükörbe, 'nem is rossz annyira' Leszaladtam a lépcsőn és láttam hogy Kyle éppen a konyhában reggelizik.
-Kyle! elmentem a barátnőimmel a vidámparkba.
-Oké, érezd jól magad és vigyázz magadra!
*Vidámpark*
Miután mindannyian tele hánytuk az összes kukát ugy döntöttünk hogy tartunk egy kis szünetet.
-Lányok, én elmegyek wc-re -mondta Lexi
-Oké siess, meg várunk
És csak vártunk és vártunk.
-Nem lehet hogy lexinek van valami baja? Már 30 perce wcn van! -mondtam
-Szerintem meg kéne őt keresni, induljunk el a wc felé -mondta Kíra
Elindultunk a wc felé majd annyit veszünk észre hogy Lexi fekszik a földön és körülötte 5 mentős próbál segíteni.
-Figyeljetek én oda megyek hozzá!-mondta Carly
-Szerintem nem jó ötlet, szerintem hagyni kéne had végezzék a mentők a dolgukat! -mondta Kíra
Carly oda futott és elkezdett beszélni az egyik mentőssel körülbelül 20 percig állhattunk ott és nézhettük az eseményeket, majd Carly visszajött.
-A mentősök azt mondták hogy most sikerült a vérzést elállítani és gyorsan beviszik hogy kiműthessék a vas darabot ami beleállt Lexi lábába. -mondta Carly
-Uristeen... és Lexi hogy van? -kérdeztem
-Nincs magánál mert túl sok vért vesztett, de a mentősök mondták hogy betudnak vele vinni minket a kórházba szóval szerintem menjünk be.
Ahogy beértünk a kórházba Lexit rögtön a műtőbe vitték, minket meg bekísértek abba a szobába ahová majd hozzák. Több órát vártunk ott amíg nem bejött az orvos Lexivel.
-Lányok, szeretnék veletek beszélni, Lexiben még úgyis benne van az altató szóval még pár óráig aludni fog..szóval nem tudtuk kiműteni Lexi lábából a vasat....'itt elakadt az orvos' ezért le kellett amputálni a lábát.
Kellett idő mire tudatosult bennünk hogy mi is történt, majd 3an egymásra néztünk és mind hármunk arcán könnycseppek folytak le.
-Kérlek titeket, hogy segítsetek Lexinek feldolgozni mivel ő nem tudja hogy leamputáltuk a lábát! Na de nekem most mennem kell majd 1 óra múlva benézek.
Telt az idő mi meg meg sem tudtunk szólalni a sokktól, majd Lexi keze megmozdult erre mind a hárman felkaptuk a fejüket, Lexi szeme lassan kinyilt, majd ebben a pillanatban az orvos jött be.
-Ohh.. látom Lexi felébredtél, hogy vagy?
-Fájdalmaim vannak de ettől függetlenül jól vagyok és örülök hogy kikerült belőlem az a vas!
-Na igen Lexi, ezzel kapcsolatban elkell mondanom valamit.... nem tudtuk kiműteni a vasat ezért 'szünet' le kellett amputálni a lábad.
Lexi kifehéredett mint a fal majd ránk nézett, láttam a félelmet és az ijedtséget a szemében. Majd a fájdalmat sírásban próbálta kiadni.Közelebb mentünk hozzá és megfogtuk a kezét.
-Lexi, mi nagyon szeretünk érted? és ha lehetne cserélnénk veled! -mondtam
Lexi abba hagyta a sírást, mindig is tudtam hogy nagyon erős lány...Bárcsak én is ennyire erős lennék.
Miután lejárt a láthatósági idő hazamentem. Mikor beléptem az ajtón nem fogadott túl kellemes látvány. Anyukám, Kyle, Dave és apukám állt ott rám várva.
'Úristen ebből még nagy balhé lesz...főleg Kyle miatt'
*Július 4*
Már nagyon vártam ezt a napot, végre találkozhatok a barátnőimmel és persze a vidámpark is jó lesz.
Odamentem a szekrényemhez hogy kiválasszam mibe menjek, végül egy alacsony szárú fehér converse cipőbe, egy fekete rövid gatyában és egy fehér szűk pólóban maradtam, majd miután felvettem bementem a fürdőszobába. Mivel nem szeretem az erős sminket ezért csak szempillaspirált és szájfényt tettem. Mielőtt lementem volna gyorsan megnéztem a végeredményt a tükörbe, 'nem is rossz annyira' Leszaladtam a lépcsőn és láttam hogy Kyle éppen a konyhában reggelizik.
-Kyle! elmentem a barátnőimmel a vidámparkba.
-Oké, érezd jól magad és vigyázz magadra!
*Vidámpark*
Miután mindannyian tele hánytuk az összes kukát ugy döntöttünk hogy tartunk egy kis szünetet.
-Lányok, én elmegyek wc-re -mondta Lexi
-Oké siess, meg várunk
És csak vártunk és vártunk.
-Nem lehet hogy lexinek van valami baja? Már 30 perce wcn van! -mondtam
-Szerintem meg kéne őt keresni, induljunk el a wc felé -mondta Kíra
Elindultunk a wc felé majd annyit veszünk észre hogy Lexi fekszik a földön és körülötte 5 mentős próbál segíteni.
-Figyeljetek én oda megyek hozzá!-mondta Carly
-Szerintem nem jó ötlet, szerintem hagyni kéne had végezzék a mentők a dolgukat! -mondta Kíra
Carly oda futott és elkezdett beszélni az egyik mentőssel körülbelül 20 percig állhattunk ott és nézhettük az eseményeket, majd Carly visszajött.
-A mentősök azt mondták hogy most sikerült a vérzést elállítani és gyorsan beviszik hogy kiműthessék a vas darabot ami beleállt Lexi lábába. -mondta Carly
-Uristeen... és Lexi hogy van? -kérdeztem
-Nincs magánál mert túl sok vért vesztett, de a mentősök mondták hogy betudnak vele vinni minket a kórházba szóval szerintem menjünk be.
Ahogy beértünk a kórházba Lexit rögtön a műtőbe vitték, minket meg bekísértek abba a szobába ahová majd hozzák. Több órát vártunk ott amíg nem bejött az orvos Lexivel.
-Lányok, szeretnék veletek beszélni, Lexiben még úgyis benne van az altató szóval még pár óráig aludni fog..szóval nem tudtuk kiműteni Lexi lábából a vasat....'itt elakadt az orvos' ezért le kellett amputálni a lábát.
Kellett idő mire tudatosult bennünk hogy mi is történt, majd 3an egymásra néztünk és mind hármunk arcán könnycseppek folytak le.
-Kérlek titeket, hogy segítsetek Lexinek feldolgozni mivel ő nem tudja hogy leamputáltuk a lábát! Na de nekem most mennem kell majd 1 óra múlva benézek.
Telt az idő mi meg meg sem tudtunk szólalni a sokktól, majd Lexi keze megmozdult erre mind a hárman felkaptuk a fejüket, Lexi szeme lassan kinyilt, majd ebben a pillanatban az orvos jött be.
-Ohh.. látom Lexi felébredtél, hogy vagy?
-Fájdalmaim vannak de ettől függetlenül jól vagyok és örülök hogy kikerült belőlem az a vas!
-Na igen Lexi, ezzel kapcsolatban elkell mondanom valamit.... nem tudtuk kiműteni a vasat ezért 'szünet' le kellett amputálni a lábad.
Lexi kifehéredett mint a fal majd ránk nézett, láttam a félelmet és az ijedtséget a szemében. Majd a fájdalmat sírásban próbálta kiadni.Közelebb mentünk hozzá és megfogtuk a kezét.
-Lexi, mi nagyon szeretünk érted? és ha lehetne cserélnénk veled! -mondtam
Lexi abba hagyta a sírást, mindig is tudtam hogy nagyon erős lány...Bárcsak én is ennyire erős lennék.
Miután lejárt a láthatósági idő hazamentem. Mikor beléptem az ajtón nem fogadott túl kellemes látvány. Anyukám, Kyle, Dave és apukám állt ott rám várva.
'Úristen ebből még nagy balhé lesz...főleg Kyle miatt'
2014. augusztus 19., kedd
4.rész
-Kislányom, azt gondoltuk hogy ma én és apád elmegyünk vacsorázni ketten. Te addig Davevel töltsd el a napot menjetek el ebédelni vagy csináljatok valamit, de előtte vezesd körbe a házban.
-Oké anya, csak várjatok még egy picit!
gyorsan felrohantam a szobámba és szóltam Kylenak hogy bújjon el valahova, aztán lerohantam.
-Na Dave akkor megmutatom a szobámat először, gyere utánam
Felmentünk a szobámba.
-Fuu nagyon szép szobád van majdnem annyira szép mint te.
-Köszönöm
'még egyszer mond valami nyálas dumát és esküszöm megütöm'
Dave elkezdett közeledni felém, de én meg nem tudtam hova menni mert mögöttem a fal volt. A feje végül 3 centire megállt a fejemtől.
'kérlek ne gyere közelebb... ne ne ne ne ne'
ekkor elkezdett közeledni addig amíg nem szája az én számhoz nem ért, a szánk összeért egy pillanatra, de ekkor Kyle rontott ki a szekrényből. Elindult Dave felé és láttam a szemébe a dühöt majd Davere néztem és ki volt fehéredve az arca a szemében pedig félelem csillogott.Majd Kyle a kezét ökölbe szorította és megütötte Daveet újra és újra mikor Dave teste lezuhant a földre utána hagyta csak abba a verést. Annyira lesokkolt ez az esemény hogy én mozdulni sem tudtam csak álltam ott némán. Kyle kezére pillantottam és láttam hogy tiszta vér lett.
-Kislányom, azt gondoltuk hogy ma én és apád elmegyünk vacsorázni ketten. Te addig Davevel töltsd el a napot menjetek el ebédelni vagy csináljatok valamit, de előtte vezesd körbe a házban.
-Oké anya, csak várjatok még egy picit!
gyorsan felrohantam a szobámba és szóltam Kylenak hogy bújjon el valahova, aztán lerohantam.
-Na Dave akkor megmutatom a szobámat először, gyere utánam
Felmentünk a szobámba.
-Fuu nagyon szép szobád van majdnem annyira szép mint te.
-Köszönöm
'még egyszer mond valami nyálas dumát és esküszöm megütöm'
Dave elkezdett közeledni felém, de én meg nem tudtam hova menni mert mögöttem a fal volt. A feje végül 3 centire megállt a fejemtől.
'kérlek ne gyere közelebb... ne ne ne ne ne'
ekkor elkezdett közeledni addig amíg nem szája az én számhoz nem ért, a szánk összeért egy pillanatra, de ekkor Kyle rontott ki a szekrényből. Elindult Dave felé és láttam a szemébe a dühöt majd Davere néztem és ki volt fehéredve az arca a szemében pedig félelem csillogott.Majd Kyle a kezét ökölbe szorította és megütötte Daveet újra és újra mikor Dave teste lezuhant a földre utána hagyta csak abba a verést. Annyira lesokkolt ez az esemény hogy én mozdulni sem tudtam csak álltam ott némán. Kyle kezére pillantottam és láttam hogy tiszta vér lett.
-Úristen Kyle!! Normális vagy? ezt most mért kellett?
Kyle nem válaszolt de egy könnycsepp gördült le arcáról. Éreztem ahogy Kylera több tonnás súly kerül ahogy egyre nehezebben veszi a levegőt.
-Emily, sajnálom, amikor megláttam hogy megcsókol nem bírtam nézni, nem akarlak téged is elveszíteni.
-De ha ezt csinálod akkor csak eltolsz magadtól!! Én is eltudtam volna intézni nekem nem kell testőr.
-Tudom! De egyszerűen nagyon rossz volt látni ahogy megcsókol és te semmit nem teszel ellene.
Megfogtam a kezét és megszorítottam...tudtam hogy a súly ami eddig nyomta egyre kevesebb lesz. A megható pillanatot Dave hangja szakította félbe.
-Emily én befejeztem veled érted? nekem nem kell egy ilyen problémás lány! bánhatod hogy most már nem kellesz nekem.
Dave nagy nehezen felállt és kirohant dühösen a szobából, közben a padlóra csöpögött a vér amiben majdnem elesett.
-Emily, ugye nem haragszol rám? Nagyon sajnálom!
-Háááát...nem is tudom!...
Kyle nyelt egy nagyot, láttam rajta hogy fél attól hogy elveszít.
-Nem haragszom hisz te csak megakartál védeni! Viszont a vért te fogod feltakarítani.
-Igen is!
Gyorsan felpattant és elkezdte takarítani. Én csak néztem őt és láttam rajta a megkönnyebbülés hogy megbocsájtottam neki...sose tudnék rá haragudni. Amikor rám néz belül mindig éget valami, amikor megindul felém a szívem a torkomban dobog, amikor megérint megszűnik minden és amikor megcsókol a gyomromban a több 1000 pillangó életre kel, azt hiszem ezt hívják szerelemnek, és én szerelmes vagyok belé....bele szerettem...
(Elkezdtem nézegetni a képeket a telefonomban majd az egyik képnél megálltam és órákig csak azt néztem...Nem tudtam betelni a mosolyával)
2014. augusztus 16., szombat
KÖSZÖNÖM A TÜRELMET:)
3.RÉSZ
*július 2*
Kyle karjai közt ébredtem próbáltam úgy kimászni karjai közül hogy ne ébredjen fel, belebújtam a papucsomba és lementem a konyhába ennivakót készíteni. Anyukám ott ült a konyhába kávéval és újsággal a kezében.
-Jó reggelt anya
-Jó reggelt kislányom. Ma jön haza apád az üzleti útról szeretném hogy ezt a napot együtt töltsük, és a legjobb hogy hoz magával egy vendéget is egy fiatal jóképű üzlettársát, ideális barát lenne a számodra
- Nem hiszem el anya... ez most komoly? azt hiszed hogy te fogod megmondani hogy én kivel járhatok? Nem irányíthatod az életem
Annyira felhúzott ez az egész hogy gyorsan megcsináltam a szendvicset és felrohantam a szobába, amikor beléptem az ajtón Kyle ott ült az ágyon, barna haja összevissza állt és pár tincs a szemébe is lógott és eltakarta gyönyörű szép kék szemét.
-Mi a baj Emily? Ideges vagy? Mond hogy nem azért mert túl hangosan horkoltam és nem tudtál aludni.
- De hogy is!
(nevettem el magam)
Apukám ma jön haza az üzleti útról és hoz magával nekem egy fiú jelöltet az egyik üzlettársát állítólag jóképű és nagyon gazdag... Mit érdekel engem a pénz?
-Nyugi Emily, biztos nem fogják rád erőltetni ezt a kapcsolatot!
Elmosolyodtam ő pedig közelebb húzott magához és nyomott egy puszit az arcomra.
-Elmehetek fürdeni?
-Persze
Kyle felkelt az ágyról és bement a fürdőszobába, de én még mindig nyugtalan voltam ezért körbe körbe járkáltam a szobámba míg nem megláttam a tükörképem
'Úristen borzalmasan nézzek ki, összevissza áll a hajam és a sminkem is elvan kenődve... elmehetnék így a gyerekeket is ijesztgetni, tuti elfutnának'
Gyorsan bementem a fürdőszobába hogy megfésülködjek de ekkor Kyle meztelen testével találtam magam szembe, ekkor esett le hogy Kyle elment fürdeni. Lefagytam, éreztem ahogy forróság önti el a fejem és szerintem nagyon el is pirultam... de ki nem pirulna el egy ilyen test láttán?
-Emily hahóóó Emily?!
integetett a kezével
-Mi, mi mi van?
-Adnál légyszíves egy törölközőt?
-Pe-pe-persze
Gyorsan adtam neki egy törölközőt és kirohantam, bedőltem az ágyba és a fejemet a párnába nyomtam.
'Nem tudom kiverni a fejemből Kyle meztelen testét és ahogy állt ott előttem, nagyon bénán nézhettem ki'
A gondolataimból egy csengő szó szakított ki. Lementem hogy kinyissam az ajtót. Egy 23 éves körüli szőke hajú jól öltözött fiú állt az ajtóm előtt egy csokor virággal a kezében.
-Biztosan te vagy Emily, én Dave vagyok apukád üzlettársa. apukád már sokat mesélt rólad és ugyan olyan gyönyörű vagy élőben mint ahogy elmondta.
- Öhh...köszönöm! gyere be, én addig felviszem a virágot a szobámba
Felmentem a szobába és Kyle éppen akkor lépett ki a fürdőből, de most felöltözve.
-Kitől kaptad a virágot?
-Dave-től, apukám üzlettársától.
-Figyelj Emily, tudod hogy én nem vagyok jó anyagi helyzetbe és hogy nem tudok neked virágot venni, de tudnod kell hogy nekem fontos vagy! Tuti nem engedem hogy ez a Dave gyerek elvegyen tőlem.
-Kyle, nem kell nekem virág..engem nem lehet megvásárolni virágokon meg ilyen dolgokon, én úgy szeretlek ahogy vagy!
-Ah szóval már szeretsz?
Széles vigyor ült ki az arcára és hogy letöröljem hozzá vágtam egy párnát.
-Így állunk? ~kérdezte
Megfogta a derekamat behúzott az ágyba, rám feküdt és két kezemet lefogta, mozdulni sem tudtam
- Na és ez hogy tetszik?
-Kicsit nyomsz!
Ahogy kimondtam Kyle lazított a szorításon és épphogy kitudtam szökni. Gyorsan lefutottam a földszintre ahol apukámmal, davevel és anyukámmal találtam magam szemben.
3.RÉSZ
*július 2*
Kyle karjai közt ébredtem próbáltam úgy kimászni karjai közül hogy ne ébredjen fel, belebújtam a papucsomba és lementem a konyhába ennivakót készíteni. Anyukám ott ült a konyhába kávéval és újsággal a kezében.
-Jó reggelt anya
-Jó reggelt kislányom. Ma jön haza apád az üzleti útról szeretném hogy ezt a napot együtt töltsük, és a legjobb hogy hoz magával egy vendéget is egy fiatal jóképű üzlettársát, ideális barát lenne a számodra
- Nem hiszem el anya... ez most komoly? azt hiszed hogy te fogod megmondani hogy én kivel járhatok? Nem irányíthatod az életem
Annyira felhúzott ez az egész hogy gyorsan megcsináltam a szendvicset és felrohantam a szobába, amikor beléptem az ajtón Kyle ott ült az ágyon, barna haja összevissza állt és pár tincs a szemébe is lógott és eltakarta gyönyörű szép kék szemét.
-Mi a baj Emily? Ideges vagy? Mond hogy nem azért mert túl hangosan horkoltam és nem tudtál aludni.
- De hogy is!
(nevettem el magam)
Apukám ma jön haza az üzleti útról és hoz magával nekem egy fiú jelöltet az egyik üzlettársát állítólag jóképű és nagyon gazdag... Mit érdekel engem a pénz?
-Nyugi Emily, biztos nem fogják rád erőltetni ezt a kapcsolatot!
Elmosolyodtam ő pedig közelebb húzott magához és nyomott egy puszit az arcomra.
-Elmehetek fürdeni?
-Persze
Kyle felkelt az ágyról és bement a fürdőszobába, de én még mindig nyugtalan voltam ezért körbe körbe járkáltam a szobámba míg nem megláttam a tükörképem
'Úristen borzalmasan nézzek ki, összevissza áll a hajam és a sminkem is elvan kenődve... elmehetnék így a gyerekeket is ijesztgetni, tuti elfutnának'
Gyorsan bementem a fürdőszobába hogy megfésülködjek de ekkor Kyle meztelen testével találtam magam szembe, ekkor esett le hogy Kyle elment fürdeni. Lefagytam, éreztem ahogy forróság önti el a fejem és szerintem nagyon el is pirultam... de ki nem pirulna el egy ilyen test láttán?
-Emily hahóóó Emily?!
integetett a kezével
-Mi, mi mi van?
-Adnál légyszíves egy törölközőt?
-Pe-pe-persze
Gyorsan adtam neki egy törölközőt és kirohantam, bedőltem az ágyba és a fejemet a párnába nyomtam.
'Nem tudom kiverni a fejemből Kyle meztelen testét és ahogy állt ott előttem, nagyon bénán nézhettem ki'
A gondolataimból egy csengő szó szakított ki. Lementem hogy kinyissam az ajtót. Egy 23 éves körüli szőke hajú jól öltözött fiú állt az ajtóm előtt egy csokor virággal a kezében.
-Biztosan te vagy Emily, én Dave vagyok apukád üzlettársa. apukád már sokat mesélt rólad és ugyan olyan gyönyörű vagy élőben mint ahogy elmondta.
- Öhh...köszönöm! gyere be, én addig felviszem a virágot a szobámba
Felmentem a szobába és Kyle éppen akkor lépett ki a fürdőből, de most felöltözve.
-Kitől kaptad a virágot?
-Dave-től, apukám üzlettársától.
-Figyelj Emily, tudod hogy én nem vagyok jó anyagi helyzetbe és hogy nem tudok neked virágot venni, de tudnod kell hogy nekem fontos vagy! Tuti nem engedem hogy ez a Dave gyerek elvegyen tőlem.
-Kyle, nem kell nekem virág..engem nem lehet megvásárolni virágokon meg ilyen dolgokon, én úgy szeretlek ahogy vagy!
-Ah szóval már szeretsz?
Széles vigyor ült ki az arcára és hogy letöröljem hozzá vágtam egy párnát.
-Így állunk? ~kérdezte
Megfogta a derekamat behúzott az ágyba, rám feküdt és két kezemet lefogta, mozdulni sem tudtam
- Na és ez hogy tetszik?
-Kicsit nyomsz!
Ahogy kimondtam Kyle lazított a szorításon és épphogy kitudtam szökni. Gyorsan lefutottam a földszintre ahol apukámmal, davevel és anyukámmal találtam magam szemben.
2014. augusztus 10., vasárnap
2.rész
*július 1*
Mióta beszélgettem Kyleal azóta mindennap viszek neki ennivalót és nagyon jóban lettünk, nagyon aranyos,érzékeny és helyes srác. Szokásos napi sétámnak indultam neki már az erdő felénél voltam amikor hangokat hallottam körülöttem, hátranéztem de nem volt ott senki, olyan érzésem van mintha valaki követne.. A lépteim elkezdtek felgyorsulni de eközben megbotlottam egy kőben és a földre estem, hirtelen ott termett előttem két kb 30 éves férfi..
-Ohh...szia kislány, egyedül járkálsz ebben az elhagyatott erdőben? ez nem túl jó ötlet.
Az egyik megfogta a hajam és rángatva felhúzott ekkor tudatosult bennem hogy mi történt elkezdtem sikongatni (nem mintha valaki lenne az erdőben) ekkor Kyle megjelent.
- Hé! hagyjátok békén!!!
Az egyik férfi egy pisztolyt vett elő ás rálőtt Kyle lábára aki a földre rogyott.
-Hülye vagy ember? lelőtted? Gyere már fussunk!!!
A 2 férfi elfutott én meg ott maradtam Kyleal aki tehetetlenül a földön feküdt.
-Úristen Kyle! köszönöm! Jól vagy?
-Megérte így legalább téged nem bántottak.
Gyorsan hívtam a mentőket akik hamar kiértek majd bementem Kyleal a kórházba, meg kellett műteni mert a golyó benne maradt a lábában.
-Emily, szeretnék önnel beszélni ~mondta az orvos
Az orvos elindult én meg utána mentem egy szobába.
-Emily... Kylenak nagy szüksége lenne most a segítségére, tudom hogy elvesztette a szüleit és hogy most az utcán lakik de ott a seb elfertőződhet a kórházban meg nem maradhat. Esetleg nem tudna maguknál lenni addig amíg nem lesz jobban?
'Mi nálunk? ez most komoly? anyám megölne ha megtudná hogy egy hajléktalant akarok beköltöztetni a házunkba, nem tudom mit csináljak....valahogy be kell szöktetnek Kylet a szobámba úgy hogy anyám ne lássa.'
-Persze, maradhat nálunk!
Az orvos rám mosolygott és már tovább is ment. Lementem az automatához venni egy kávét magamnak és Kylenak.
-Szia Kyle. Hogy vagy?
-Emily, szia..jobban most már nem fáj annyira a lábam
-Hoztam neked kávét.
-Ohh köszönöm!
-Beszéltem az orvossal azt mondta hogy itt nem maradhatsz meg az utcán sem...szóval találtunk egy megoldást...
-És mi az?
-Addig a pár napig nálunk leszel, de be kell csempésznünk a házba anyám nem tudhatja meg hogy te ott vagy mert megöl
- Hidd el nem akarom hogy megöljön, majd besurranok abból úgyis jó vagyok
Rám kacsint én meg elnevetem magam.
*pár órával később*
- Auuuu basszus
-Mi az? ~kérdeztem
- Nekimentem az üvegajtónak
Nem akartam nevetni de muszáj volt, rég láttam nála szerencsétlenebb embert.
-Nem vicces, na jó talán egy picit még is az.
Szép lassan kinyitottam a bejárati ajtót és bementünk halkan a házba hallottam hogy a lépcsőröl jön le valaki.
-Kyle!
-Mi az?
-Bújj el!
Kyle bebújt az ajtó mögé.
-Kyle
- Mi az?
- Az üveg ajtó az nem takar, látszol búj máshová!!
-Emily! te vagy az? ~jött a lépcső felől anyukám hangja
-Igen anya
-Akkor menjél aludni most! késő van!
'utálom amikor anyukám parancsolgat Emily csináld ezt, Emily csináld azt'
Végül lebukás nélkül sikerült felérni a szobámba. Kyle ledőlt az ágyamba.
- Ahhh de jó puha, ne tudd meg mióta nem aludtam ágyban.
- Nembaj ha én is melletted alszom az ágyban? úgy biztonságban érezném magam a mai nap után.
-Nyugodtan
Lefeküdtem az ágy másik felébe.
-Lehet hogy eddig az utcán laktam de nem vagyok fertőző beteg, nem akarsz esetleg közelebb jönni?
'szerintem látszott az arcomon a meglepettség, lehet hogy ő is érez valamit irántam?!'
Közelebb mentem hozzá és fejemet a mellkasára hajtottam, megsimogatta az arcomat és rám mosolygott.
-Köszönöm hogy vagy nekem ~mondta és megpuszilta a homlokom
' sosem éreztem még ilyet korábban, az érintése felkavart bennem mindent, megszűnt a külvilág csak én és ő voltunk.'
A feje közeledni kezdett az enyémhez és közben a szememet és a számat felváltva nézte a tekintete csak úgy égetett és ekkor fölém hajolt megvárta hogy mit reagálok és megcsókolt.
A KÖVETKEZŐ RÉSZ CSAK 4-5 NAP MÚLVA JÖN KI MERT NEM LESZEK ITTHON ÉS CSAK AKKOR TUDOM MEGÍRNI ÉS KÖZZÉTENNI...MEGÉRTÉSED KÖSZÖNÖM:) REMÉLEM TETSZIK A STORY, MERT ÉN SOK SZERETETTEL ÍROM!:)))
elérhetőségem: https://www.facebook.com/harmati.kittii
*július 1*
Mióta beszélgettem Kyleal azóta mindennap viszek neki ennivalót és nagyon jóban lettünk, nagyon aranyos,érzékeny és helyes srác. Szokásos napi sétámnak indultam neki már az erdő felénél voltam amikor hangokat hallottam körülöttem, hátranéztem de nem volt ott senki, olyan érzésem van mintha valaki követne.. A lépteim elkezdtek felgyorsulni de eközben megbotlottam egy kőben és a földre estem, hirtelen ott termett előttem két kb 30 éves férfi..
-Ohh...szia kislány, egyedül járkálsz ebben az elhagyatott erdőben? ez nem túl jó ötlet.
Az egyik megfogta a hajam és rángatva felhúzott ekkor tudatosult bennem hogy mi történt elkezdtem sikongatni (nem mintha valaki lenne az erdőben) ekkor Kyle megjelent.
- Hé! hagyjátok békén!!!
Az egyik férfi egy pisztolyt vett elő ás rálőtt Kyle lábára aki a földre rogyott.
-Hülye vagy ember? lelőtted? Gyere már fussunk!!!
A 2 férfi elfutott én meg ott maradtam Kyleal aki tehetetlenül a földön feküdt.
-Úristen Kyle! köszönöm! Jól vagy?
-Megérte így legalább téged nem bántottak.
Gyorsan hívtam a mentőket akik hamar kiértek majd bementem Kyleal a kórházba, meg kellett műteni mert a golyó benne maradt a lábában.
-Emily, szeretnék önnel beszélni ~mondta az orvos
Az orvos elindult én meg utána mentem egy szobába.
-Emily... Kylenak nagy szüksége lenne most a segítségére, tudom hogy elvesztette a szüleit és hogy most az utcán lakik de ott a seb elfertőződhet a kórházban meg nem maradhat. Esetleg nem tudna maguknál lenni addig amíg nem lesz jobban?
'Mi nálunk? ez most komoly? anyám megölne ha megtudná hogy egy hajléktalant akarok beköltöztetni a házunkba, nem tudom mit csináljak....valahogy be kell szöktetnek Kylet a szobámba úgy hogy anyám ne lássa.'
-Persze, maradhat nálunk!
Az orvos rám mosolygott és már tovább is ment. Lementem az automatához venni egy kávét magamnak és Kylenak.
-Szia Kyle. Hogy vagy?
-Emily, szia..jobban most már nem fáj annyira a lábam
-Hoztam neked kávét.
-Ohh köszönöm!
-Beszéltem az orvossal azt mondta hogy itt nem maradhatsz meg az utcán sem...szóval találtunk egy megoldást...
-És mi az?
-Addig a pár napig nálunk leszel, de be kell csempésznünk a házba anyám nem tudhatja meg hogy te ott vagy mert megöl
- Hidd el nem akarom hogy megöljön, majd besurranok abból úgyis jó vagyok
Rám kacsint én meg elnevetem magam.
*pár órával később*
- Auuuu basszus
-Mi az? ~kérdeztem
- Nekimentem az üvegajtónak
Nem akartam nevetni de muszáj volt, rég láttam nála szerencsétlenebb embert.
-Nem vicces, na jó talán egy picit még is az.
Szép lassan kinyitottam a bejárati ajtót és bementünk halkan a házba hallottam hogy a lépcsőröl jön le valaki.
-Kyle!
-Mi az?
-Bújj el!
Kyle bebújt az ajtó mögé.
-Kyle
- Mi az?
- Az üveg ajtó az nem takar, látszol búj máshová!!
-Emily! te vagy az? ~jött a lépcső felől anyukám hangja
-Igen anya
-Akkor menjél aludni most! késő van!
'utálom amikor anyukám parancsolgat Emily csináld ezt, Emily csináld azt'
Végül lebukás nélkül sikerült felérni a szobámba. Kyle ledőlt az ágyamba.
- Ahhh de jó puha, ne tudd meg mióta nem aludtam ágyban.
- Nembaj ha én is melletted alszom az ágyban? úgy biztonságban érezném magam a mai nap után.
-Nyugodtan
Lefeküdtem az ágy másik felébe.
-Lehet hogy eddig az utcán laktam de nem vagyok fertőző beteg, nem akarsz esetleg közelebb jönni?
'szerintem látszott az arcomon a meglepettség, lehet hogy ő is érez valamit irántam?!'
Közelebb mentem hozzá és fejemet a mellkasára hajtottam, megsimogatta az arcomat és rám mosolygott.
-Köszönöm hogy vagy nekem ~mondta és megpuszilta a homlokom
' sosem éreztem még ilyet korábban, az érintése felkavart bennem mindent, megszűnt a külvilág csak én és ő voltunk.'
A feje közeledni kezdett az enyémhez és közben a szememet és a számat felváltva nézte a tekintete csak úgy égetett és ekkor fölém hajolt megvárta hogy mit reagálok és megcsókolt.
A KÖVETKEZŐ RÉSZ CSAK 4-5 NAP MÚLVA JÖN KI MERT NEM LESZEK ITTHON ÉS CSAK AKKOR TUDOM MEGÍRNI ÉS KÖZZÉTENNI...MEGÉRTÉSED KÖSZÖNÖM:) REMÉLEM TETSZIK A STORY, MERT ÉN SOK SZERETETTEL ÍROM!:)))
elérhetőségem: https://www.facebook.com/harmati.kittii
2014. augusztus 9., szombat
1.rész
Sziasztok, Emily vagyok 16 éves és Budapesten élek. Egy átlagos lány vagyok egy nem átlagos családdal. Modellkedem és táncolok már kiskorom óta.. 3 fantasztikus barátnőm van Carly aki a határozottságáról ismert Kíra aki a cukiságáról és Lexi aki hát hogy is mondjam, nem túl társasági ember..Mi vagyunk így a balhés 4es. Ja és persze a családom, van 1 fiútestvérem Sebastian ő 14 éves, Anya hááát anyámnak szerintem valami gond van a fejével úgy bánik velem mint egy 10 évessel, Apukám sosincs itthon mindig üzleti tárgyaláson van, Na ez az én kis "családom".
És ez lennék én....
Sziasztok, Emily vagyok 16 éves és Budapesten élek. Egy átlagos lány vagyok egy nem átlagos családdal. Modellkedem és táncolok már kiskorom óta.. 3 fantasztikus barátnőm van Carly aki a határozottságáról ismert Kíra aki a cukiságáról és Lexi aki hát hogy is mondjam, nem túl társasági ember..Mi vagyunk így a balhés 4es. Ja és persze a családom, van 1 fiútestvérem Sebastian ő 14 éves, Anya hááát anyámnak szerintem valami gond van a fejével úgy bánik velem mint egy 10 évessel, Apukám sosincs itthon mindig üzleti tárgyaláson van, Na ez az én kis "családom".
És ez lennék én....
*június 19*
Éppen sétáltam a parkban a szél fújta a hajam, kezdett beborulni az ég majd lassan elkezdett szemerkélni az eső, mindig is szerettem az esőben sétálni ahogy a forró nap után a hideg eső lehűti az időjárást és a testem. A házunkhoz egy erdőn keresztül vezetett az út amit nem nagyon szerettem mert elég félelmetes volt... szóval már majdnem félúton tartottam hazafelé az erdőben megláttam egy fiút ülni a sárban rongyos ruhában egy lyukas sátor mellett.
'Szegény fiú egyedül kint a hidegben alig lehetett 18 éves, ilyen fiatalon az utcára került?!'
Láttam ahogy a fiú rám tekint és tekintete lyukat égetett belém, gyönyörű szeme volt egy gyönyörű arccal párosítva. Gyorsan elkaptam a tekintetem és tovább mentem.
Mikor hazaértem anyu várt az ajtóban.
-Mi van kislányom eltévedtél? tudod hogy nemszeretem ha ilyenkor jössz haza! Öltözz át vizes vagy nemszeretem ha összemocskolod a házat!!!
-Igenis anya
'Gyorsan felrohantam a szobámba hogy ne tudja folytatni a beszélgetést.'
Bedőltem az ágyba és lehunytam a szemem, nem tudtam kiverni annak a fiúnak a tekintetét a fejemből, minden pillanatban megfájdult a szívem hogy én itt bent vagyok a puha ágyamban ő meg a sárban ül...ezért elhatároztam hogy kiszökök és viszek neki egy takarót és valami ennivalót. Szerencsére anyukám már bent volt a szobájában ezért halkan lábujjhegyen kitudtam ezeket csempészni... ahogy sétáltam egyre beljebb az erdőbe úgy növekedett bennem a félelem viszont amikor megláttam a fiút ott ülni hirtelen biztonság érzetem támadt.
'Valahogy meg kéne őt szólítanom, kéne valami frappáns mondjuk ahh basszus semmi nem jut az eszembe. mondjuk...'
- Mi van sárfürdőt tartasz?
'Basszus rögtön megbántam ahogy kimondtam, mi ő valami kismalac vagy mi? én hülye..'
A fiú rám nézett és egy mosoly ült ki az arcára.
- Igen gondoltam jót tenne a bőrömnek ez legalább ingyen van.
- Hoztam neked takarót és enni ha kell.
- Miért hoztál nekem bármit is? nem is ismersz. Nekem még senki sem segített főleg nem ismeretlen.
-Baj hogy próbálok kedves lenni? amúgy mi a neved?
-Nem úgy értettem csak meglepődtem, Kyle vagyok és te?
-Emily, leülhetek ide?
- Egy ilyen lány? ide? mellém a sárba? biztos vagy te ebben?
-Igen teljesen biztos.
Leültem mellé.
-És te itt laksz? ~kérdeztem
-Pillanatnyilag ez az otthonom, nem nagy luxus de meglehet benne lenni.
-Hogy kerültél te ide?
- A szüleim meghaltak egy autóbalesetben..
'Láttam ahogy könnyek lepik el a szemét...és egy könnycsepp a földre is hullt. A szívemben hirtelen szorító érzés fogott el és éreztem ahogy a könnyek kezdik ellepni a szemem, de nem engedhettem meg magamnak hogy elsírjam magam, nem akartam hogy gyengének lásson!
megtöröltem a szemem majd oda adtam neki az ennivalót meg a takarót.'
- Bocsi de nekem mennem kell.
-Várj! köszönöm hogy ilyen kedves voltál velem, általában az emberek csak lenéznek engem.
Egy mosolyt villantottam felé aztán megfordultam és elindultam hazafelé.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)