1.rész
Sziasztok, Emily vagyok 16 éves és Budapesten élek. Egy átlagos lány vagyok egy nem átlagos családdal. Modellkedem és táncolok már kiskorom óta.. 3 fantasztikus barátnőm van Carly aki a határozottságáról ismert Kíra aki a cukiságáról és Lexi aki hát hogy is mondjam, nem túl társasági ember..Mi vagyunk így a balhés 4es. Ja és persze a családom, van 1 fiútestvérem Sebastian ő 14 éves, Anya hááát anyámnak szerintem valami gond van a fejével úgy bánik velem mint egy 10 évessel, Apukám sosincs itthon mindig üzleti tárgyaláson van, Na ez az én kis "családom".
És ez lennék én....

*június 19*

Éppen sétáltam a parkban a szél fújta a hajam, kezdett beborulni az ég majd lassan elkezdett szemerkélni az eső, mindig is szerettem az esőben sétálni ahogy a forró nap után a hideg eső lehűti az időjárást és a testem. A házunkhoz egy erdőn keresztül vezetett az út amit nem nagyon szerettem mert elég félelmetes volt... szóval már majdnem félúton tartottam hazafelé az erdőben megláttam egy fiút ülni a sárban rongyos ruhában egy lyukas sátor mellett.

'Szegény fiú egyedül kint a hidegben alig lehetett 18 éves, ilyen fiatalon az utcára került?!'

Láttam ahogy a fiú rám tekint és tekintete lyukat égetett belém, gyönyörű szeme volt egy gyönyörű arccal párosítva. Gyorsan elkaptam a tekintetem és tovább mentem. 

Mikor hazaértem anyu várt az ajtóban.

-Mi van kislányom eltévedtél? tudod hogy nemszeretem ha ilyenkor jössz haza! Öltözz át vizes vagy nemszeretem ha összemocskolod a házat!!!

-Igenis anya

'Gyorsan felrohantam a szobámba hogy ne tudja folytatni a beszélgetést.'

Bedőltem az ágyba és lehunytam a szemem, nem tudtam kiverni annak a fiúnak a tekintetét a fejemből, minden pillanatban megfájdult a szívem hogy én itt bent vagyok a puha ágyamban ő meg a sárban ül...ezért elhatároztam hogy kiszökök és viszek neki egy takarót és valami ennivalót. Szerencsére anyukám már bent volt a szobájában ezért halkan lábujjhegyen kitudtam ezeket csempészni... ahogy sétáltam egyre beljebb az erdőbe úgy növekedett bennem a félelem viszont amikor megláttam a fiút ott ülni hirtelen biztonság érzetem támadt.

'Valahogy meg kéne őt szólítanom, kéne valami frappáns mondjuk ahh basszus semmi nem jut az eszembe. mondjuk...'

- Mi van sárfürdőt tartasz?

'Basszus rögtön megbántam ahogy kimondtam, mi ő valami kismalac vagy mi? én hülye..'

A fiú rám nézett és egy mosoly ült ki az arcára.

- Igen gondoltam jót tenne a bőrömnek ez legalább ingyen van.

- Hoztam neked takarót és enni ha kell.

- Miért hoztál nekem bármit is? nem is ismersz. Nekem még senki sem segített főleg nem ismeretlen.

-Baj hogy próbálok kedves lenni? amúgy mi a neved?

-Nem úgy értettem csak meglepődtem, Kyle vagyok és te?

-Emily, leülhetek ide?

- Egy ilyen lány? ide? mellém a sárba? biztos vagy te ebben?

-Igen teljesen biztos.

Leültem mellé.

-És te itt laksz?    ~kérdeztem

-Pillanatnyilag ez az otthonom, nem nagy luxus de meglehet benne lenni.

-Hogy kerültél te ide?

- A szüleim meghaltak egy autóbalesetben..

'Láttam ahogy könnyek lepik el a szemét...és egy könnycsepp a földre is hullt. A szívemben hirtelen szorító érzés fogott el és éreztem ahogy a könnyek kezdik ellepni a szemem, de nem engedhettem meg magamnak hogy elsírjam magam, nem akartam hogy gyengének lásson!

megtöröltem a szemem majd oda adtam neki az ennivalót meg a takarót.'

- Bocsi de nekem mennem kell.

-Várj! köszönöm hogy ilyen kedves voltál velem, általában az emberek csak lenéznek engem.

Egy mosolyt villantottam felé aztán megfordultam és elindultam hazafelé.