10.rész
*Reggel*
Dave karjai közt ébredtem,még rajtam volt a megbánás nehéz súlya..
'ez most komolyan megtörtént? bárcsak ne tettem volna meg és nem csókoltam volna meg Davet'
Bármilyen jó érzés volt Dave erős karjaiban felkelni, érezni melegségét, én nem őt szerettem...A szívem Kylé volt. Kimásztam Dave szóritásai közül amire ő felébredt.
-Jó reggelt, hogy aludtál?
-Neked is, őhm jól...
-Valami baj van?
-Figyelj Dave... A tegnap estének nem szabadott volna megtörténnie.
-Ennyire rossz volt vagy mi?
-Nem, de hogy is...de ugye azt tudod hogy csak azért feküdtem le veled tegnap mert épp sebezhető voltam Kyle miatt és kellett valaki?!
-Tudom, Kyle hülye volt hogy elengedett téged, viszont én harcolni fogok a szerelmedért.
Dave felállt felkapta magára ruháit majd elindult kifele. Visszapillantott
-Elfogom érni hogy engem még jobban szeress mint valaha Kylet...
És kiment az ajtón.
Mikor egyedül maradtam előjött bennem a kínzó fájdalom, hogy elvesztettem Kylet és hogy ő sosem szeretett. A már így is darabokra hullott szívem darabjai még jobban széttörtek, már apró porszemekre estek szét...
Teltek a napok, a hetek...Én végig a szobámban ültem és sírtam, nem ettem, nem ittam, depresszióba estem ami átvette rajtam az irányítást, már nem volt egy pozitív gondolatom sem, minden percben szenvedtem. Éreztem hogy száradok ki mert nem iszom, éreztem ahogy az energiám minimális szinten van a kevés alvástól és attól hogy nem eszem...
Kinyílt az ajtó és Dave jött be rajta, oda jött és leült az ágyamra, megfogta a kezem megszorította és homlokomra puszit adott.
-Erős lány vagy! nem szabad hogy depresszióba ess, tovább kell lépned!
Látta ahogy az élet egyre jobban hagyja el testem, a szám ki volt szárazva a szemem kezdett lecsukódni..
-Úristen Emily! Hisz te teljesen kivagy szárazva, ne hülyéskedj ne hogy meghalj itt nekem!
Dave gyorsan elővette a telefonját és hívta a mentőket. A mentők 10 perc múlva itt is voltak, bevittek a kórházba majd infúzióra kötöttek..mintha az élet angyala csókot lehelt volna ajkamra az élet úgy tért vissza belém, de a fájdalom nem szűnt meg, belül még mindig darabokra voltam esve, mivel nem tudtam a kórházba semmit csinálni, bekapcsoltam a telefonom hátha jött valami Kyletól, a reményem akkor hagyott el mikor megnéztem hogy kiktől jöttek üzenetek, Kíra,Carly,Lexi... egyik sem Kyletól jött..talán az egészben az volt a legrosszabb hogy még reménykedtem hogy visszajön és azt mondja nem mondta komolyan, de nem tette...Itt hagyott elment.
3 óra lehetett mikor nagy meglepetésemre Carly, Kyra és Lexi lépett be az ajtón, oda rohantak az ágyamhoz és megöleltek.
-Úristen Emily..mért nem válaszoltál? nagyon aggódtunk, soha többé ne csinál ilyet! -mondta Kíra
                                                 ....

Amikor lejárt a látogatási idő a lányok elmentek...sötét volt egyedül voltam a kórteremben, csend volt de a gondolatok nem hagytak békén már megőrültem...Letéptem magamról az infúziót, felöltöztem majd az ablakon keresztül kimásztam a kórházból és csak futottam, futottam ahogy csak tudtam. Amikor a tüdőm már nem bírta megálltam ránéztem a kezemre és láttam hogy az infúzió cső még benne van, de nem érdekelt csak mentem és mentem tovább, bent voltam a városba amikor egy görcs fogott el hirtelen mintha kést szúrtak volna a belém, felsikítottam majd a földre rogytam egy ismeretlen ember oda rohant hozzám és próbált segítséget kérni, egy lány jött oda hozzám majd azt követte egy fiú...egy fiú....pontosabban Kyle volt az.
Elkezdtem köhögni, nem bírtam abbahagyni, ahogy köhögtem a számból vér jött ki ami a kezemre és a betonra folyt, Kyle elküldte a lányt valami rongyért a férfinek pedig aki ott volt azt mondta hogy átveszi, a férfi elment és ott maradtam Kyleal kettesben.
-Emily, jól vagy? -könny csordult ki szeméből-
Mivel nem tudtam megszólalni se ezért csak a fejemet ráztam. Megpróbáltam felállni majd Kyle megfogta a kezem és észre vette az infúziónak a csövét.
-Te megszöktél a kórházból? Normális vagy?
-Mióta itt hagytál azóta már nem vagyok normális...
Hátat fordítottam kitéptem Kyle kezéből a kezem és próbáltam gyorsan elgyalogolni, de a sok vérveszteség miatt megszédültem amit Kyle is észrevett utánam futott majd mikor majdnem össze estem volna elkapott. Nem tudtuk szemünket levenni a másikról , megszűnt minden ameddig nem jött az a lány aki Kylal volt, ekkor feleszméltem és rájöttem hogy mit képzeltem..Kyle sose lesz az enyém...
Felálltam,a könnyek ellepték szemem, Kyle felé fordultam.
-Legyetek boldogok!
Majd sírva elrohantam kb 5 méterig haladtam majd egy kuka mögött összeestem és zokogásban törtem ki. Szerencsémre Dave járt éppen ott, meglátott és amilyen gyorsan csak tudott odajött hozzám.
-Úristen azonnal vissza viszlek a kórházba.
Megfogott és felemelt fejemet a nyakára hajtottam és ahogy vitt a karjaiban, néztem hátra és azt láttam hogy Kyle még mindig engem figyel...
Elkapta tekintetem majd elfordult és elindult a másik irányba..
'most már végleg bebizonyosult számomra hogy ő nem szeretett...és az a lány..ki volt ő?'