12.rész
*4 nap múlva, délután*
Éppen ettem mikor valaki kopogott az ajtón. Kinyitottam. A postás volt aki egy levelet hozott. Felbontottam a levelet és ez állt benne:
§Emily! sétálj addig kifelé az erdőben amíg meg nem látsz egy embert aki majd segíteni fog hogy merre haladj tovább§
Fogalmam sincs ki küldhette, felvettem a cipőm majd elindultam, körülbelül 10 percet sétálhattam mikor egy jól öltözött férfit láttam meg akinek egy tábla volt a kezében: EMILY
-Szia biztosan te vagy Emily! 
Átadott egy levelet.
-köszönöm. -mondtam
Felnyitottam a levelet amiben ez állt.
§Boldog, aki másoknak megbocsájt, és az is, aki megbocsájt magának...! álmaid tavacskája az erdő közepén, ott leszek én§
Kellett pár perc hogy felfogjam aztán beugrott hát az a tó ahol Kylelal fürödtem. Elindultam, mikor oda értem takaró volt a földön s körülötte sok-sok gyertya. Gyönyörű szép volt minden csak álltam és néztem egy érintés zökkentett ki az ámulatból, hátra néztem és Kyle volt az.
-Remélem tetszik a meglepetés. -mondta
Nem tudtam megszólalni, azt hittem hogy örökké békén fog hagyni, nem hittem volna hogy valaha újra látom.
-Nem hiszed el hogy szeretlek, hát bizonyítom!
-Amit tettél az megbocsájthatatlan, tönkre tettél... ezt soha nem tudod majd rendbe hozni!!!

*Szeptember 11*
Kyleról semmit nem hallottam azóta, eltűnt mintha elnyelte volna a föld. Éppen egy unalmas matekóra közepén voltunk mikor kopogtak, a tanár kiment, körülbelül 5 percet lehetett kint de mikor bejött követte őt egy öltönyös fiú.... hogy ki volt az? mikor felém fordult akkor láttam csak arcát...Kyle.
Megállt előttem,  majd letérdelt. Szeme csillogásában izgalom volt.
-Tudom, hogy elszúrtam, de szeretlek az életemnél is jobban... még öltönyt is felvettem miattad. 'nevetés a teremben' Abban reménykedem hogy még te is szeretsz és adsz még egy esélyt, hogy most még jobban vigyázzak rád, és soha ne engedjelek el, és hogy beteljesülhessen azt amit megfogadtunk egymásnak 'Kyle elhallgatott, a teremben lévők feszülten nézték hogy most mi lesz' lenne egy kérdésem hozzád, ami megváltoztat mindent..'szünet'...Leszel a feleségem?
Kyle bizonyította a szememben azt hogy szeret... és még én is szerettem, ő volt a mindenem mikor nem volt velem hiányzott egy részem, vele voltam önmagam. a mi kettőnk szerelme igaz, senki nem tud közénk állni.
-Hát Kyle nem tudom..... -mondtam.
Láttam rajta az elkeseredést, hogy megfordul a fejében az hogy nemet mondok.
-Adok egy utolsó esélyt, és leszek a feleséged! -mondtam ki végül.
Kyle nyakába ugrottam és újra csókolhattam, újra érezhettem melegségét.Felhúzta az ujjamra a gyűrűt majd az osztály tapsviharba tört ki.