12.rész
*4 nap múlva, délután*
Éppen ettem mikor valaki kopogott az ajtón. Kinyitottam. A postás volt aki egy levelet hozott. Felbontottam a levelet és ez állt benne:
§Emily! sétálj addig kifelé az erdőben amíg meg nem látsz egy embert aki majd segíteni fog hogy merre haladj tovább§
Fogalmam sincs ki küldhette, felvettem a cipőm majd elindultam, körülbelül 10 percet sétálhattam mikor egy jól öltözött férfit láttam meg akinek egy tábla volt a kezében: EMILY
-Szia biztosan te vagy Emily! 
Átadott egy levelet.
-köszönöm. -mondtam
Felnyitottam a levelet amiben ez állt.
§Boldog, aki másoknak megbocsájt, és az is, aki megbocsájt magának...! álmaid tavacskája az erdő közepén, ott leszek én§
Kellett pár perc hogy felfogjam aztán beugrott hát az a tó ahol Kylelal fürödtem. Elindultam, mikor oda értem takaró volt a földön s körülötte sok-sok gyertya. Gyönyörű szép volt minden csak álltam és néztem egy érintés zökkentett ki az ámulatból, hátra néztem és Kyle volt az.
-Remélem tetszik a meglepetés. -mondta
Nem tudtam megszólalni, azt hittem hogy örökké békén fog hagyni, nem hittem volna hogy valaha újra látom.
-Nem hiszed el hogy szeretlek, hát bizonyítom!
-Amit tettél az megbocsájthatatlan, tönkre tettél... ezt soha nem tudod majd rendbe hozni!!!

*Szeptember 11*
Kyleról semmit nem hallottam azóta, eltűnt mintha elnyelte volna a föld. Éppen egy unalmas matekóra közepén voltunk mikor kopogtak, a tanár kiment, körülbelül 5 percet lehetett kint de mikor bejött követte őt egy öltönyös fiú.... hogy ki volt az? mikor felém fordult akkor láttam csak arcát...Kyle.
Megállt előttem,  majd letérdelt. Szeme csillogásában izgalom volt.
-Tudom, hogy elszúrtam, de szeretlek az életemnél is jobban... még öltönyt is felvettem miattad. 'nevetés a teremben' Abban reménykedem hogy még te is szeretsz és adsz még egy esélyt, hogy most még jobban vigyázzak rád, és soha ne engedjelek el, és hogy beteljesülhessen azt amit megfogadtunk egymásnak 'Kyle elhallgatott, a teremben lévők feszülten nézték hogy most mi lesz' lenne egy kérdésem hozzád, ami megváltoztat mindent..'szünet'...Leszel a feleségem?
Kyle bizonyította a szememben azt hogy szeret... és még én is szerettem, ő volt a mindenem mikor nem volt velem hiányzott egy részem, vele voltam önmagam. a mi kettőnk szerelme igaz, senki nem tud közénk állni.
-Hát Kyle nem tudom..... -mondtam.
Láttam rajta az elkeseredést, hogy megfordul a fejében az hogy nemet mondok.
-Adok egy utolsó esélyt, és leszek a feleséged! -mondtam ki végül.
Kyle nyakába ugrottam és újra csókolhattam, újra érezhettem melegségét.Felhúzta az ujjamra a gyűrűt majd az osztály tapsviharba tört ki.

11.rész
Mióta utoljára láttam Kylet azóta 2 hét eltelt, a kapcsolatom Davevel egyre erősebb lett. Tegnap Dave elhívott randizni és én  igent mondtam neki, fogalmam sincs hogy mit tervezhet. Felvettem a hosszú krém színű ruhám, majd a magassarkút és kisminkeltem magam. Tükörbe néztem és elégedett voltam avval amit látok.

6 óra felé Dave érkezett meg egy csokor fehér rózsával a kezében.

-Köszönöm, ez nagyon szép!

-Szívesen, mellesleg nagyon szép vagy ma mint mindig. Na de mehetünk?

-Persze

Először Davevel egy nagyon elegáns étteremben voltunk, majd elmentünk sétálni a partra.

-Örülök hogy igent mondtál erre..ahhoz képest ahogy indítottam nálad nem hittem volna hogy igent mondasz. 

-Én is örülök. Nem hittem volna hogy te valójában ilyen vagy.

-Hát igen, várj egy picit. -mondta

Dave elment a kocsijához majd visszajött pezsgővel és takaróval a kezében, letette a fűbe és leültünk, mindketten a csillagokat néztük.

-Tudod én hiszek abban hogy a szeretteink a csillagokról figyelnek minket.. -mondta nyugodt és visszafogott hangon.

-Nekem még sosem halt meg senkim.

Dave csak hallgatott, láttam a csillagok fényétől könnyes szemének csillogását.

-Neked kid halt meg? -kérdeztem

-Anyukám.... 

-Sajnálom...mikor történt?

- 3 éve. Rákos volt, tudtuk hogy előbb utóbb megfog történni csak azt hittük van még pár éve hátra mielőtt elmenne...  -hangja lágy volt és fájdalommal teli.

-Bármit meg tennék hogy viszont láthassam, hogy halhassam hangját és hogy újra ölelhessem. Nem tudtam elbúcsúzni..

Oda fordultam hozzá majd ő is rám nézett.

-Anyukád biztos büszke lenne rád! 

Megfogtam kezét, közelebb hajoltam és ő is, ajkamat az övére nyomtam s viszonozta csókom, közelebb húzott magához majd a fejemet a mellkasára hajtottam. A csendet a telefonom pittyegése zavarta meg. Jött egy új üzenetem, de kitől? KYLE? mit akarhat? megnyitottam.

¤EMILY!!! muszáj találkoznunk, kérlek szépen, legyél 20 perc múlva a fagyizó előtt ahol voltunk!¤

Felpattantam, összeszedtem a cuccom.

-Bocsi Dave mennem kell, vészhelyzet! Sajnálom

És evvel a mondattal el is rohantam, futottam és futottam mikor már láttam a cukrászda fényét lelassítottam még volt 5 percem oda érni, szép lassan oda sétáltam körülbelül 2 percet várhattam mikor Kyle oda lépett mellém.

-Szia  -mondta

-Mit akarsz?

-Szeretném jóvá tenni.. figyelj tudom hogy mit csináltam, de hiányzol érted? nem birok nélküled élni, kellesz nekem, te vagy a másik felem! Szenvedek mióta nem vagy velem minden értelmetlenné vált, kérlek bocsájts meg.

-Mióta elmentél depressziós lettem, nem ettem, nem ittam, e miatt kerültem a kórházba...csak te jártál a fejemben a hiányod meg őrjített. Sajnálom de nem megy...Hagyjál..

Elindultam és csak mentem tudtam hogy nem jön utánam hisz sosem jött..Ebben a pillanatban egy kéz fogta meg a kezem és magához rántott, megölelt és odaszorított magához . Kővé dermedtem...Felidézett bennem mindent,... minden fájdalmat, könnyek folytak végig arcomon s mikor elengedett ránéztem, láttam fájdalommal teli arcát, de lehet hogy ez csak egy újabb álarc volt.

-Szeretlek, mindig is szerettelek, és mindig is foglak! de nem tudok hinni neked... -mondtam

Kezemet kitéptem karjából és elfutottam.