11.rész
Mióta utoljára láttam Kylet azóta 2 hét eltelt, a kapcsolatom Davevel egyre erősebb lett. Tegnap Dave elhívott randizni és én  igent mondtam neki, fogalmam sincs hogy mit tervezhet. Felvettem a hosszú krém színű ruhám, majd a magassarkút és kisminkeltem magam. Tükörbe néztem és elégedett voltam avval amit látok.

6 óra felé Dave érkezett meg egy csokor fehér rózsával a kezében.

-Köszönöm, ez nagyon szép!

-Szívesen, mellesleg nagyon szép vagy ma mint mindig. Na de mehetünk?

-Persze

Először Davevel egy nagyon elegáns étteremben voltunk, majd elmentünk sétálni a partra.

-Örülök hogy igent mondtál erre..ahhoz képest ahogy indítottam nálad nem hittem volna hogy igent mondasz. 

-Én is örülök. Nem hittem volna hogy te valójában ilyen vagy.

-Hát igen, várj egy picit. -mondta

Dave elment a kocsijához majd visszajött pezsgővel és takaróval a kezében, letette a fűbe és leültünk, mindketten a csillagokat néztük.

-Tudod én hiszek abban hogy a szeretteink a csillagokról figyelnek minket.. -mondta nyugodt és visszafogott hangon.

-Nekem még sosem halt meg senkim.

Dave csak hallgatott, láttam a csillagok fényétől könnyes szemének csillogását.

-Neked kid halt meg? -kérdeztem

-Anyukám.... 

-Sajnálom...mikor történt?

- 3 éve. Rákos volt, tudtuk hogy előbb utóbb megfog történni csak azt hittük van még pár éve hátra mielőtt elmenne...  -hangja lágy volt és fájdalommal teli.

-Bármit meg tennék hogy viszont láthassam, hogy halhassam hangját és hogy újra ölelhessem. Nem tudtam elbúcsúzni..

Oda fordultam hozzá majd ő is rám nézett.

-Anyukád biztos büszke lenne rád! 

Megfogtam kezét, közelebb hajoltam és ő is, ajkamat az övére nyomtam s viszonozta csókom, közelebb húzott magához majd a fejemet a mellkasára hajtottam. A csendet a telefonom pittyegése zavarta meg. Jött egy új üzenetem, de kitől? KYLE? mit akarhat? megnyitottam.

¤EMILY!!! muszáj találkoznunk, kérlek szépen, legyél 20 perc múlva a fagyizó előtt ahol voltunk!¤

Felpattantam, összeszedtem a cuccom.

-Bocsi Dave mennem kell, vészhelyzet! Sajnálom

És evvel a mondattal el is rohantam, futottam és futottam mikor már láttam a cukrászda fényét lelassítottam még volt 5 percem oda érni, szép lassan oda sétáltam körülbelül 2 percet várhattam mikor Kyle oda lépett mellém.

-Szia  -mondta

-Mit akarsz?

-Szeretném jóvá tenni.. figyelj tudom hogy mit csináltam, de hiányzol érted? nem birok nélküled élni, kellesz nekem, te vagy a másik felem! Szenvedek mióta nem vagy velem minden értelmetlenné vált, kérlek bocsájts meg.

-Mióta elmentél depressziós lettem, nem ettem, nem ittam, e miatt kerültem a kórházba...csak te jártál a fejemben a hiányod meg őrjített. Sajnálom de nem megy...Hagyjál..

Elindultam és csak mentem tudtam hogy nem jön utánam hisz sosem jött..Ebben a pillanatban egy kéz fogta meg a kezem és magához rántott, megölelt és odaszorított magához . Kővé dermedtem...Felidézett bennem mindent,... minden fájdalmat, könnyek folytak végig arcomon s mikor elengedett ránéztem, láttam fájdalommal teli arcát, de lehet hogy ez csak egy újabb álarc volt.

-Szeretlek, mindig is szerettelek, és mindig is foglak! de nem tudok hinni neked... -mondtam

Kezemet kitéptem karjából és elfutottam.